Leplesmagvúak

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

? Leplesmagvúak
Gnetum gnemon
Rendszertan
Ország: Növények (Plantae) Csoport: Szövetes növények (Tracheophyta) Főtörzs: Virágos növények (Spermatophyta) Törzs: Leplesmagvúak (Gnetophyta)

A leplesmagvúak a legújabb filogenetikus osztályozás szerint a virágos növények (Spermatophyta) egy külön törzsét alkotják, míg a hagyományos osztályozás szerint a nyitvatermők törzsének egyik altörzseként tárgyalják. Az altörzset leplesmagvú nyitvatermők (Chlamydospermatophytina) néven eredetileg Soó Rezső állította fel. A csoport négy – esetleg három – osztályt számlál. A legfejlettebb nyitvatermők, a többi osztályra sem, de egymásra is szinte alig hasonlítanak. Néhány fontos közös tulajdonság mégis távoli rokonságukat támasztja alá. Levéltakaróik fejlettek, a zárvatermőkére emlékeztetnek. Speciális sztómájúak, fájukban megjelennek a vízszállító csövek, a tracheák.

Tartalomjegyzék 1 Bennettitopsida osztály 2 Gnetopsida osztály 3 Wellwitschopsida osztály 4 Ephedropsida osztály - Csikófarkvirágúak

[szerkesztés] Bennettitopsida osztály

• 1. rend: Bennettitales
• Evolúció: Valószínűleg a magvaspáfrányoktól kivált, cikászokra emlékeztető, pálmatermetű növények. Első leletek, maradványok a felső-triászból származnak: törzsek, kőbelek, levél- és viráglenyomatok. Egyesek azt állítják kb. 30-40 ezer fajuk élt. A jura és alsó-kréta uralkodó növényei az összes kontinensen elterjedtek voltak, néhol tömegével kerültek elő maradványok.
• Anatómia: A központi hatalmas bélszövetet trachea és tracheida tartalmú fa övez. Epidermiszük fejlett, rajta már az említett speciális sztómák találhatók. A virág általában kétivarú (!), a Williamsonniaféléknél a levelek között ülnek, a Bennettitesféléknél hordószerű törzsön. A sziromlevelek apró pikkelyekből állnak, ez alatt rövid vacok, virágtengely található. A sziromlevelek tövében egy többágú porzónyeleken a portokok csokrokban álltak, a porzók körkörösen. A vacokból kiemelkedő kúpos nyeleken, a központban ültek a magkezdemények. A nyelek végei majdnem összezárultak, egy apró nyíláson jutott be pollen. A megtermékenyítés után a párta lehullott, a pikkelylevelek felnyíltak. A Bennettitesek rovarbeporzásúak voltak.
• Rendszerezés: Három családba soroljuk őket.

• Család: Williamsonniafélék

Karcsú törzsűek voltak, több méter magasak. A törzs csúcsán hatalmas levélüstök ült. Viráguk kétivarú, ezek a levelek között fejlődtek. A jurában élték virágkorukat, az egész Földön elterjedtek voltak.

• Család: Wielandiellafélék

Apró termetű, 50 cm-es növénykék, rövid törzsűek, kis levélüstökkel. Egyesek virága egyivarú volt.

• Család: Bennettitesfélék

Legfontosabb nemzetség a Cycdeoidea. Hordószerű, széles törzsük volt. Ezen fejlődtek a 10 cm átmérőjű, színes, csillag alakú virágok. E virágok újabb bizonyíték a rovarbeporzásra. A törzsön egyszerre több köteg levél is fejlődött. A nemzetség hatalmas kőbelei több helyről is előkerültek: Észak-Amerika, Nyugat-Európa, Lengyelország, Olaszország, Kelet-India, Dél-Skandinávia.

[szerkesztés] Gnetopsida osztály

• 1. rend: Gnetales
  • 1. család: Gnetumfélék
• Evolúció: Erről keveset tudunk, de valószínűleg a harmadkorban alakultak ki. Őseikről, származásukról ugyancsak gyérek az információink. Egyesek azt gondolják, visszafejlődött zárvatermők. Ezt az elméletet a tudósok nem fogadják el. Inkább a Ephedropsida osztály leszármazottai lehetnek.
• Anatómia: Fa vagy cserje alakú trópusi esőerdei növények. Leveleik hálózatos ere-zetűek, a kétszikűekére hasonlítanak, így a paleofitológusok is gyakran keverik a kettőt lenyomatvizsgálatoknál. A fájukban a tracheidákkal vegyesen állnak tracheák. Központi bélszövet itt is megtalálható bélsugarakkal. Kétlaki növények, a porzós virágzat a következő módon épül fel: egy tagolódott nyélszerű hajtás ízein körkörösen állnak a négy pollenzsákos porzók. A termős virágzat hasonlóan nyélen ülnek, több szinten, körben. A termő jól tagolható bibére, bibeszálra, magházra. Megtermékenyítés után a magot húsos, később kiszáradó „termés” burkolja.
• Rendszerezés: A család egyetlen nemzetséget számlál, néhány tíz forró égövi fajjal.

[szerkesztés] Wellwitschopsida osztály

• 1. rend: Wellwitschiales.
  • 1. család: Wellwitschiafélék
• Evolúció: A Wellwitschiák első maradványai a harmadkorból valók, de egyes anatómiai tulajdonságaik azonban igen ősi múltra utalnak. Származásuk vitatott, de inkább a fenyők altörzsére, mint a cikászokra vezethetők vissza, hiszen tobozszerű virágzatuk van. Egyesek a három osztályt – Bennettites nélkül – közös, krétai ősre vezetik vissza.
• Anatómia: Kétlaki növények, különleges virágzattal. Tömött, vaskos törzsűek, mely a közepén tölcsérszerűen belapul. Innen ered két szalagszerű levél, melyek az idő folyamán több levélre hasadoznak szét. Tudniillik a Wellwitschiák sivatagi növények, így a hajnali párát ezeken a leveleken át veszik fel. Törzsük a tracheidák mellett nagyszámban tracheát is találunk. Gyökérzetük vastag, táplálékot raktároz, a földben mélyre hatol le, vízért, tápanyagokért. A virágok szerkezete a következő: A termős virágok tobozszerű fás pikkelyek takarásában jelennek meg, a pikkely falára tapad a magkezdemény, melyből kis bibeszálszerű képződmény bújik ki. A toboz négyélű, a termőlevelek tövében, viszonylag szabadon fejlődnek a magkezdemények. A porzós virágok ugyancsak a tobozpikkelyekben vannak, csak a portokok nyúlnak túl azon.
• Rendszerezés: A család egyetlen nemzetségű, egy fajt számlál: Wellwitschia mariblis.

[szerkesztés] Ephedropsida osztály - Csikófarkvirágúak

• 1. rend: Ephedrales
  • 1. család: Csikófarkfélék
• Evolúció: A csikófarkok valószínűleg őstobozosok redukciós, de nagyirányú fejlődésének eredményei. Erre utal a tobozvirágzat – ún. tobozkák – megléte, az apró pikkelylevelek. Az első valódi leletek a harmadkorból valók, de pollenjük a felső-krétából is előkerültek. Anatómiai jellegzetességeik rokonságot mutatnak a Welwitschiákkal, tehát a fenyők altörzséből való származtatás ősnövénytani szempontból megállja helyét. Mégsem lenne helyes egy osztályba, esetleg a fenyők altörzsébe sorolni őket.
• Anatómia: A fájukban a tracheák átve-szik a szerepet. Leveleik elcsökevényesedtek, a szár fotoszintetizál. Vesszős cserjék, szárazságtűrőek. Kétlakiak. A termős nőpéldányok tobozpikkelyei elhúsosodtak, ezek tövében vannak a leples magkezdemények, melyekből – a Welwitschiákhoz hasonlóan – bibeszálszerű szövetszál bukkan ki, ide kerülnek a pollenszemcsék. A hímvirágzat ugyancsak tobozszerű, itt a porzók a pikkelylevelek mögött állnak, csak a portokok bukkannak elő – mint az előbbi osztálynál. Rovar- vagy szélbeporzásúak, de az előbbi jellemző inkább.
• Rendszerezés: Egyetlen nemzetség, mintegy 40 fajjal, hazánkban a Kiskunság homokbuckáin él a közönséges csikófark. Nálunk van elterjedésének északi határa, Dél-Európától Kínáig él.