Latabár Kálmán

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Latabár Kálmán (Kecskemét, 1902. november 24. – Budapest, 1970. január 11.), ahogy rajongói – főként a gyereknézők – nevezték: Latyi talán a legnépszerűbb magyar komikus volt a XX. században. Híres színészdinasztia leszármazottja: dédapja Latabár Endre, nagyapja id. Latabár Kálmán, apja id. Latabár Árpád, mindannyian neves színészek voltak.

Az ifjú Kálmán Rákosi Szidi színésziskoláját végezte el, és 1922-ben a Várszínházban táncos komikusként lépett először közönség elé. Kezdetben a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, majd 1927-1933 között Árpád öccsével együtt zenés artistaszámokkal turnézott külföldön. Többek között a világhírű rendező, Max Reinhardt színházában is felléptek (A két Ajax; Offenbach: Szép Heléna), aki az európai fiatal színésznemzedék legjobbjának tartotta a testvérpárt. A kritikusok Buster Keatonhoz és Chaplinhez hasonlították őket. Hazatérését követően különböző fővárosi zenés színházakhoz szerződött, első filmje 1937-ben készült el. Latabár Kálmán 1945-től haláláig a Fővárosi Operettszínházban játszott. Máig emlékezeteset alakított mint Menelaosz (Offenbach: Szép Heléna), Bóni (Kálmán: A Csárdáskirálynő), Frosch (Strauss: A denevér), Nyegus (Lehár: A víg özvegy).

Kiváló tánctudású komikus volt, akinek rögtönző és karikírozó készsége féktelen komédiázó kedvvel párosult. Méltatlankodó hanghordozása, félszeg mozgása, virtuóz „ügyetlensége”, egyéni humora nagy népszerűséget biztosítottak számára. Gyakran lépett fel Árpád testvérével groteszk duettszámokban. Minden szerepére hallatlan gonddal készült, színpadi „rögtönzései” sikerének titka a sokszoros próba, a pontos begyakorlás volt. Játékával senkit sem állított pellengérre, szerette az embereket, felszabadult kacagásukat. Munkásságát 1950-ben Kossuth-díjjal és ismerték el, ugyanabban az évben érdemes művész, 1953-ban kiváló művész lett.

Egyre súlyosbodó cukorbetegségben szenvedett, az eredményes kezelést nehezítette a színészi mesterséggel járó állandó stressz és a rendszertelen életmód. Állapota 1970-ben válságosra fordult, január 11-én végleg eltávozott, de kiváló alakításainak emlékét máig őrzi az utókor.

Tartalomjegyzék

1 Szerepei
- 1.1 Főbb színpadi szerepei
- 1.2 Főbb filmszerepei
2 Irodalom
3 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Szerepei

[szerkesztés] Főbb színpadi szerepei

Bóni (Kálmán I.: A Csárdáskirálynő)
Mujkó (Sárközy I.: A szelistyei asszonyok)
Menelaos (Offenbach: Szép Heléna)
Fritz (Jacobi V.: Leányvásár)
Baracs Matyi (Gárdonyi G.: A bor)
Saint Hyphotèse (Hervé: Lili)
Zsupán Kálmán (Kálmán I.: Marica grófnő)
Bumm tábornok (Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő)
Bogdán Szuszik (Miljutyin: Havasi kürt)
Pietro (Suppé: Boccaccio)
Dániel (Barabás–Gádor–Kerekes: Állami áruház)
Nyegus (Lehár F.: A víg özvegy)
Frosch (Strauss, J.: A denevér)

[szerkesztés] Főbb filmszerepei

Fizessen nagysád (1937)
Pénz áll a házhoz (1939)
Cserebere (1940)
Csákó és kalap (1940)
Ismeretlen ellenfél (1940)
Édes ellenfél (1941)
Behajtani tilos (1941)
Egy bolond százat csinál (1942)
Egy szoknya – egy nadrág (1942)
Mágnás Miska (1948)
Janika (1949)
Dalolva szép az élet (1950)
Civil a pályán (1951)
A selejt bosszúja (1951)
Fel a fejjel (1954)
Nem ér a nevem (1961)
Micsoda éjszaka (1958)
Ifjú szívvel, Egyiptomi történet (1961, m.–egyiptomi koprodukció)
Latabár Kálmán-est (1968, televíziós show)
Bözsi és a többiek (I-II., 1969, televíziós film)

[szerkesztés] Irodalom

Demeter Imre: Latyi és Latabár (Film, Színház, Muzsika, 1958. okt. 10.)
Latabár Kálmán album (szerk. Nyári László, Bp., 1962)
Gáspár Margit: Színész arcok, L. K. (Film, Színház, Muzsika, 1967. dec. 15.)
Molnár Gál Péter: Latabár (Színház, 1968. 1. sz.)
Szalay Károly: Latabár (Filmvilág, 1969. 24. sz.)
Horváth Béla: Latyi (Utunk, 1970. jan. 23.)
Barabás Tamás: Búcsú Latabár Kálmántól (Tükör, 1970. jan. 20.)
Abody Béla: Eltűnt egy műalkotás (Élet és Irod., 1970. jan. 17.)
Gáber István: Kesergő művész a leningrádi szállodában. Egy este Latabár Kálmánnal (Színház, 1970. ápr.)
Molnár Gál Péter: Portrék gyászkeretben. Latabár (Filmvilág, 1973. 3. sz.)
Szász Péter: Fohász egy kis átokért (Film, Színház, Muzsika, 1976. dec. 25.).