Landerer Lajos
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Landerer Lajos (Pozsony, 1800. május 1. – Pest, 1854. február 1.) nyomdász, Landerer Mihály nyomdász fia, Landerer János Mihály nyomdász unokája.
Neves, német eredetű magyar nyomdászcsaládban született. Apja halála, 1810. április 16-a után örökölte a család pesti és pozsonyi nyomdáját. Bölcsészeti tanulmányok után rövid ideig katonáskodott, majd Bécsben kitanulta a kőnyomtatást. Nyomdái tényleges vezetését 1824-ben vette át. A későbbi főváros jelentőségét felismerve, elsősorban pesti nyomdáját fejlesztette jelentősen. 1833-ban, Magyarországon elsőként ő készített szines nyomatot. Az 1838-as pesti árvíz idején számos ember életét megmentette, ezért a város díszpolgárává választották. 1840-ben Heckenast Gusztáv könyvkereskedővel társulva nyomda és kiadóvállalatot alapított, amely Magyarországon az első, modern értelemben vett nagy teljesítményű nyomdaipari vállalkozás volt.
Landerer jó kapcsolatot tartott a bécsi udvari körökkel és az osztrák titkosrendőrséggel is, így mikor a vállalkozás 1841-ben megindította a Pesti Hírlap kiadását, Metternich herceg javaslatára a lap szerkesztésére Kossuth Lajost kérte fel. Metternich arra számított, hogy ezzel a politikai fogságból éppen kiszabadult Kossuth Lajos tevékenységét a cenzúra keretei közé szoríthatja. A számítás nem vált be, ezért 1844-ben a bécsi udvar nyomására Landerer kiprovokálta Kossuth szerkesztésről való lemondását. A lap szerkesztője ezután Szalay László lett.
1848. március 15-én az ő nyomdájában nyomtatták ki cenzori engedély nélkül a Tizenkét pontot és a Nemzeti dalt, megvalósítva ezzel a forradalom egyik legfontosabb vívmányát, a sajtószabadságot. Később az általa berendezett bankjegynyomdában készítették a Kossuth-bankókat. A bankjegynyomda követte a kormányt Debrecenbe, Szegedre és Aradra, majd a szabadságharc végén Lugoson működött. A világosi fegyverletételt követően bújdosni kényszerült, és visszatérése után sem vehetett részt vállalkozása irányításában.
A nyomda Landerer Lajos halálát követően még kilenc évig Landerer és Heckenast néven működött, majd 1863-tól nevében is Heckenast Gusztáv vállalkozásává vált. 1873-ban ebből a vállalkozásból alakult meg a Franklin Társulat.
Based on work by