Koronázási jelvények

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A koronázási jelvények a király vagy császár koronázásánál a királyi hatalom szimbolikus kifejezésére használt jelvények, mint a korona, a jogar és a birodalmi alma. A német király koronázásánál még használatban volt Nagy Károly kardja, szt. Móric kardja, a sarkantyúk, a dalmatika s egyéb ruhadarabok, melyek 1797 óta Bécsben őriztetnek. V. ö. Bock, Die Kleinodien des heiligen römischen Reichs (Bécs 1864).

Tartalomjegyzék 1 A magyar koronázási jelvények 2 Egyéb magyar koronázási jelvények 3 A szent korona 4 A koronázási kard 5 A királyi jogar 6 Keresztek 7 Ruházat 8 Az országzászló 9 A koronázási jelvényeket őrző láda

[szerkesztés] A magyar koronázási jelvények

A magyar koronázási jelvények a következők:

• a Szent Korona
• a koronázási palást
• a királyi jogar
• az országalma

[szerkesztés] Egyéb magyar koronázási jelvények

Azonkivül a Szt. Istvánnak tulajdonított kard, továbbá az apostoli kereszt, mely azonban már újabb mű, a XV. vagy XVI. századból. Régibb leltárak megemlékeznek még koronázási öltönyökről is, melyek azonban reánk nem jutottak.

[szerkesztés] A szent korona

A ránk maradt koronázási jelvények között az első helyen áll az ország szent koronája. Alakjára nézve két részből áll: a felsőből, melyet állítólag II. Sylvester pápa és az alsóból, melyet Dukas Mihály bizánci császár I. Géza magyar királynak küldött. (V. ö. Pauler Gyula, A magyar nemzet története I. kötet 172. és 563. oldal. A korona jogi jelentőségét, l. Koronázás.) Az Árpád ház kihalta után beállott zavarokban a korona sorsa is hányatott volt. Vencel király 1301. augusztus 27-én történt koronázása után a koronát és a többi jelvényeket magával vitte Csehországba. Később Ottó bajor fejedelem javára lemondva, átadta neki a koronát. Ottó, hogy a versenytársak figyelmét kikerülje, fatokba, - a monda szerint - illetve fapalackba zárta a koronát, s ugy hozta magával. Útközben a korona elveszett, s csak hosszas keresés után találták meg egy mocsárban, a mi Fischamend tájékán. Állítólag ez időtől kezdve áll ferdén a kereszt a korona tetején. Ottó király a koronát ezentul mindig magával hordá. Vele volt akkor is, midőn Apor László erdélyi vajda látogatására ment, ki neki leánya kezét igérte. Apor azonban a koronát Ottótól elvevé, s magánál tartá, ugy hogy Róbert Károly, ki időközben királlyá választatott, magát meg nem koronáztathatta. Gentilis pápai követ ekkor új koronát készíttetett, mellyel Károly megkoronáztatott. De mivel ez nem a szt. korona volt, a koronázás nem ismertetett el érvényesnek, s ezért Gentilis minden igyekezetét arra fordítá, hogy Aportól a koronát visszaszerezze, ami végre 1310-ben sikerült is neki. A koronát ettől kezdve Budán a tárnokházban lévő királyi kincstárban a nádor őrizte. Zsigmond idejében Garay Miklós nádor halála után a korona az esztergomi érsek őrizetére bizatott, Albert alatt pedig Visegrádra vitetett. Albert halála után özvegyének, Erzsébetnek az udvarhölgye, Kottanner Ilona által a koronát ellopatta, ki azt bársonypárnába rejtve kézbesíté a királynénak, ki azzal fiát, Lászlót Székesfehérvárt megkoronáztatta. Erzsébet királyné az orsszágból kimenekülve, a koronát is magával vitte Ausztriába, hol azt csakhamar IV. Frigyes császárnak elzálogosította. Ulászló a szt. korona helyett a Szt. István fejereklyetartó mellszobrán lévő koronával koronzátatta meg magát. V. László idejében a rendek tárgyalásokat folytattak Frigyessel a korona kiadása ügyében, de eredménytelenül. Csak 24 év mulva került vissza a korona Mátyás uralkodása alatt, ki 1464 márc. 29-én megkoronáztatott. A mohácsi vész után a szt. korona Szapolyai János őrizete alatt volt, ki magát azzal megkoronáztatta. Koronázás után Perényi Péter koronaőr visszavitte Visegrádra, honnan újból Székesfehérvárra vitték Ferdinánd koronázására, innen ismét Visegrádra vissza. Midőn 1524-ben Szolimán szultán Magyarországba jött, a koronával menekvő Perényi a törökök fogságába került. A szultán a koronát erre János királynak adta, ki azt magával Erdélybe vitte. Halála után özvegye Izabella birtokába jutott, ki azt 1551. Ferdinándnak átadá. A bekövetkezett török háboru idejében a korona előbb Pozsonyba, onnan Bécsbe, majd Prágába került. A bécsi béke 1606. a korona visszaadását kivánta, de e kivánság csak 1608. teljesült, amidőn II. Mátyás koronázása alkalmából visszahozatott, s a pozsonyi várban helyeztetett el. Bethlen Gábor fölkelése alatt a korona, hogy nagyobb veszélytől megőriztessék, előbb Zólyom várába, majd Kassára, Eperjesre, végre Ecsed várába vitetett. 1622. a korona újra Pozsonyba került, 1644. rövid időre Győrbe vitték, a Rákóczi-féle mozgalom idejében. 1683., midőn Kara Musztafa Bécsnek indult, a korona Pozsonyból Bécsbe, azután Linzbe, majd Passauba vitetett. 1687. újból Pozsonyban volt, ahonnan az 1703. évi tűzvész után Bécsbe vitték. 1712-ben került vissza Pozsonyba, ahol 1784-ig maradt. Ekkor II. József a koronát újból Bécsbe vitette és a kincstárba, a többi ritkaság közé tétette. Bécsben maradt 1790-ig, amidőn József beleegyezett, hogy Budára vitessék, hova nagy ünnepélyek közt érkezett meg. A jelen században a szt. korona több ízben változtatott helyet. 1805-ben a francia háboruk miatt Munkácsba vitetett, honnan 1806. Budára, 1809. Egerbe, majd Gyöngyösre, végre ismét Budára hozták. 1848. a korona a honvédelmi bizottság meghagyásából Bónis Sámuel kirendelt országos biztos által Debrecenbe szállíttatott, hol addig maradt, mig a kormány Pestre vissza nem költözött. 1849-ben a koronát Szegedre szállították, ahonnan júliusban Szemere Bertalan hadügyminiszter Nagyváradra vitette, majd onnan magával vitte Aradra. A temesvári csata elveszte után Szemere a koronát előbb Lugosra, majd Karánsebesre, végre menekültében Orsovára vitte. Midőn pedig a határon átmenekült, Házmánnal és Grimmel együtt előbb egy üresen álló ház szobájában, majd egy füzesben elásták. Az abszolutizmus beállta után a kormány mindenfelé kerestette az elásott koronajelvényeket. Hosszas keresés után végre 1853 szept. 8. rátaláltak a koronára. A korona most Budára, onnan szept. 16. Bécsbe, innen pedig, miután az uralkodó a koronát megtekintette volt, szept. 20. Budára vitetett vissza, hol azóta őriztetik. 1882. a magyar tudományos akadémia a koronáról és a koronázási jelvényekről felvételeket és leirásokat készíttetett.

Ami a korona műleirását illeti, utalva a mellékelt szinnyomatra, a következőket jegyezzük meg. A felső, azaz a II. Sylvester által adományozott rész két, keresztben alkalmazott, összesen tehát négy pántból áll, melyek oldalt lehajtva a főt borító koronaívezetet alkotják. Külső felülete zománcképekkel díszített. A négy pánt közepén, ott, hol ezek egymást metszik, a Megváltó Jézus Krisztus képe van zománcban alkalmazva, a négy pánt lehajló négy szárának mindegyikén két-két, összesen nyolc apostol zománcolt képe látható. Ezek a következők: szt. Péter, sz. Pál, szt. János, szt. Jakab, szt. András és szt. Fülöp képe. Ezenkivül még két, az egybeforrasztás folytán már ki nem vehető apostolkép van a mai korona felső részén. Hiányzik tehát még négy apostolkép, melyek az eredeti koronán valószinüleg rajta voltak, s midőn a két rész egybe forrasztatott, levétettek. A keresztező helyen levő megváltó-kép közepén kerek lyukkal van átfúrva, mely a kereszt megerősítésére szolgál. A pántok sötétek, erősen aranyszinüek, ami arra mutat, hogy tisztább, de egyúttal vékonyabb s törékenyebb aranylemezek. A rajtuk levő zománcképek technikája kezdetleges, gyarló ötvösműre mutat, épp ugy az ékkövek foglalása kezdetleges jelleget mutat. Ezzel szemben az alsó korona tömörebb, vastagabb, de ezüsttel erősen kevert aranylemezből készült. Szine e körülménynek megfelelőleg halványsárgás. A zománcképek és a drágakövek foglalata már fejlettebb ötvösművészetre mutat s igy már szembetünőleg látható, hogy a korona két, nem egykoru részből áll. Az alsó bizanci származásu korona, ha azt a jelen koronától elválasztva képzeljük, az u. n. ormózatos, nyilt koronát mutatja. A homlokpánt fölé váltakozva csúcsos és félkörü oromzatok emelkednek elől, hátul a koponya-oldalon csakis egy félkörü oromzat emelkedik, az üresen maradt tért gyöngysor egészíti ki. Ugy a homlokpánt, mint az oromzatok zománcos képekkel vannak díszítve. Elől a korona oromzata közepén a Megváltó Krisztus képe, átellenben a korona hátulsó részén lévő oromzaton Dukas Mihályé. Azonkivül még a korona karimáján Konstantin trónörökös, Géza magyar király, szt. Demeter, szt. György, szt. Mihály, szt. Gábor, szt. Demjén és szt. Kozma arcképeit mutatja arany alapon zománcolva, megfelelő feliratokkal. E képeken kivül még a korona ormózatán lévő levelek zöld zománcos lapokat mutatnak. Ez utóbbiak nevezetesek azért, mert nincsenek sem aranyra, sem más fémlemezre zománcolva, hanem u. n. a jour zománc, mely a maga nemében eddig teljesen ismeretlen volt. A zománcos képeken és lapokon kivül a koronának mindkét része gazdagon van díszítve drágakövekkel. És pedig a felső részen gyöngy és gránát szegélyzet, az alsó résznek karimáján alul-felül gyöngysorok. A zománcképek közt pedig s részben azok alatt és fölött az alsó karimán és ormozatain kisebb-nagyobb gyöngyök és drágakövek, ez utóbbiak közt gránát, zafir, ofir és rubin, részint köszörülve, részint csak símítva. Az alsó korona két oldalán mindkét felől négy-négy, hátul egy, összesen kilenc 10-13 cm. hosszu aranyláncok függenek le, végükön hármas levélkép alakítva foglalt ékkövekkel. A koronához tartozik még annak bélése, az u. n. koppa, melynek rendeltetése volt, hogy a főt, miután a korona nem volt teljesen zárt, betakarja. A magyar korona bélése a legutúbbi koronázás alkalmával készült, aranyszövetből. Ami a korona súlyát illeti, a legutolsó, 1882. eszközölt méretek alapján a súlya 2056 gramm, a nagyobbik átmérője 0,216, a kisebbik 0,203 mm. Ami a koronát ékítő drágakövek értékét illeti, azok összes valódi belértéke az 1867 márc. 26. felvett jegyzőkönyv szerint 3409 frt.

[szerkesztés] A koronázási kard

Az országalmánál újabbkori a koronázásnál használt kard, amely, noha Szt. István kardjának mondatik, a 16. századból való lehet. Alakja tőrre emlékeztet, kétélü, alul vékony, hegyes csúcsba fut, hossza két és fél láb. Felül, a kardmarkolat alatti lapon kétfelül, bevésett emberi alakokat mutat, melyek a reneszánsz-korabeli kardoknál gyakran előfordulnak. Hüvelye vörös bársonnyal van bevonva.

[szerkesztés] A királyi jogar

A királyi jogar nemcsak a legrégibb ilynemű tárgyak egyike, hanem alakjában is eltér minden más ismert jogartól. Hossza körülbelül egy láb, nyele vékony aranyozott ezüst pléhből készült, alul a markolatnál kidomborodó kisebb gömbbel, felül a nyélhez foglalva mintegy hét cm. átmérőjü kristálygömb, melynek három oldalán mesés állatalak van kivésve. A kristálygolyó szemcsés aranysodronnyal ékített 10 leveles körbe alakított lemezzel van befoglalva. A gömb négy oldalán és a nyélen hasonló aranylemezek futnak le. A díszítés technikája, a filigrán mű arra enged következtetni, hogy a jogar épp ugy, mint a korona és a palást egykoruak lehetnek. A jogar felső részéről, a filigrán rózsa-alaku foglalat felső levelei közül arany láncok függenek le, végükön kis golyókkal. Jelenlegi számuk hat, valószinüleg tiz lehetett.

[szerkesztés] Keresztek

A K. közé tartozik még az apostoli kereszt (l. Apostoli cím és kereszt), valamint azon kisebb kereszt, melyre a király az esküt leteszi, s melyet az esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban őriztetik. Eredetére nézve 11-12. századból való mű, a talapzat azonban a 16. századra vall.

[szerkesztés] Ruházat

A koronázási jelvények közé tartoznak még a koronázási paláston túl az alba, stola, vállkendő, öv, kesztyü és a melldísz vagy mellkapocs. Utóbbit Ipolyi Arnold a békecsókra nyujtott u. n. pax-táblának tartja. Mindezen öltönyök, noha a régibb leltárok még megemlítik, napjainkig nem maradtak fenn. Az öltönyökből egyedül csak a saruk és harisnyák jutottak napjainkra. Mindkettő vörös selyemből készült, előbbiek alakjuknál fogva Bock véleménye szerint a 15. századból, Mátyás korából származhatnak. Mindkettőt azonban az 1849. elásás alkalmával a behatolt nedvesség teljesen tönkretette, ugy hogy ma már teljesen hasznavehetetlenek.

[szerkesztés] Az országzászló

Ide tartozott még az ország zászlója is, melyet azonban a régebbi leltárak is elveszettnek mondanak. Nyele, mint a krónikák mondják, Kis Károly koronázásánál veszett el, mig a zászló maga a mohácsi vészkor veszett el.

[szerkesztés] A koronázási jelvényeket őrző láda

Azon ládáról, amelyben a koronázási jelvényeket jelenleg őrzik, másként a koronának külön régi tokjáról több helyen történik említés. A jelenlegi láda, amint azt a rajta levő felirás és a címerek mutatják, 1608-ban készült II. Mátyás alatt. A láda előrészén Mátyás monogrammja koronázott pajzsban, s Magyarország négyezett, koronás címere. A láda maga a keresztpántokkal van megvasalva.