Kontinens

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kontinens (földrész, világrész) a Föld nagyobb szárazföldjeinek megkülönböztető neve – a kisebbeket szigetnek nevezzük.

A Föld szárazföldjeit általában hét kontinensre osztjuk: Európa, Ázsia, Afrika, Észak-Amerika, Dél-Amerika, Ausztrália és Óceánia, valamint az Antarktisz. Európát és Ázsiát szokták az egységes Eurázsia kontinens („szuperkontinens”) részeinek is tekinteni, sőt újabban az Afroeurázsia szuperkontinens fogalma is megjelent, amely Afrikát is magában foglalja. E három kontinenst régen együttesen Óvilágnak is nevezték. Észak- és Dél-Amerikát gyakran szintén egyetlen kontinensnek tekintik Amerika, illetve régebben Újvilág néven. Az Óvilág-Újvilág megkülönböztetés elsősorban arra vonatkozik, hogy az Óvilághoz tartozó kontinenseket az európaiak ismerték a középkorban is, míg az Újvilágot csak a korai újkorban fedezték fel.

Francis Bacon már 1620-ban felhívta a figyelmet arra, hogy a kontinensek partvonalai helyenként hasonlítanak egymáshoz, az egyes földrészek „összeilleszthetők”. az 1960-as évekre formálódott ki az az elmélet, miszerint a kontinensek valaha (körülbelül 2 milliárd évvel ezelőtt) egyetlen földrészt, az úgynevezett Pangeát alkották, mely az idők folyamán feldarabolódott, és megkezdődött a mai kontinensek vándorlása, kialakulása.

A Föld kontinenseinek hegyrajza

[szerkesztés] A kifejezés egyéb használata

A kontinens kifejezés gyakran csak egy földrész összefüggő szárazföldi területeit jelenti a vele szomszédos szigetek nélkül. Így az európai kontinens kifejezés gyakori jelentése „Európa szigetek nélküli területe”. Például: a budapesti Millenniumi Földalatti Vasút volt az európai kontinens első földalatti vasútja. (Mivel egész Európa első földalattija Londonban épült, amely a Brit-szigeten található.)