Kamcsatka-félsziget

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Világörökség

m·v·sz

Kamcsatka-félsziget vulkánjai

Az Avacsa-vulkán

Adatok

Ország

Oroszország

Típus

Természeti helyszín

Felvétel éve:

1996,2001

A Kamcsatka-félsziget (oroszul: полуостров Камчатка) Oroszország távol-keleti részén fekvő, közel 1250 kilométer hosszú félsziget a Csendes-óceánban. A félsziget déli része, a Kamcsatkai terület, önálló közigazgatási egységet alkot, északon pedig a Korják Autonóm Körzet működik. A félsziget a Pacifikus-hegységrendszer tagja, komoly vulkáni működés figyelhető meg itt.

[szerkesztés] Természetföldrajza

A Kamcsatka-félsziget elhelyezkedése Oroszországban

A csendes-óceáni „Tűzgyűrű”

A Kamcsatka-félsziget 370 000 km²-es területével a legnagyobb kelet-ázsiai félsziget, amely a Csendes-óceán két melléktengerét, a Bering-tengert és az Ohotszki-tengert választja el. A sziget dél felé való természetes meghosszabbítása a Kurir-sziget, illetve a japán szigetvilág. Legnagyobb városa, Petropavlovszk-Kamcsatszkij a világ legnagyobb természetes kikötőjében az Avacsa-öbölben fekszik.

A Pacifikus-hegységrendszer részeként mintegy kétezer éve alakult ki, amint a Csendes-óceáni kőzetlemez az Eurázsiai kőzetlemez alá bukott, ezáltal erős vulkáni tevékenységet létrehozva a környéken. A tektonikus mozgás még mindig észlelhető, így a Csendes-óceán környékét ölelő úgy nevezett „Tűzgyűrű” részeként Kamcsatkán aktív vulkáni tevékenység és földrengések jellemzők.

[szerkesztés] Természeti értékei

A Kamcsatka-félsziget több különleges természeti képződménynek ad otthont. 160 vulkán található a területén, melyek közül 29 aktív. A Világörökség részévé ezek közül 19-et soroltak be. A legmagasabb a Kjulcsevszkaja Szopka (4750 méter), míg a legaktívabb a Kronot-vulkán. A három leglátogatottabb a Petropavloszk-Kamcsatszkijhoz közelebb fekvő Korják-, Avacsa- és Kozel-vulkánok. A félsziget közepén fekszik a Gejzírek völgye, amely Eurázsia egyetlen ilyen képződménye.

A Kamcsatka-félsziget több ritka élőlénynek is otthont ad. A barnamedve, a havasi kecske, a coboly, a rozsomák, a szirti sas és a vadászsólyom fajok nagy egyedszámmal rendelkeznek itt. Továbbá a legnagyobb sasféle, az óriás rétisas is itt költekezik. A félsziget partjainál nagy számú kékbálna populáció is él. A szintén Kamcsatkán található Kurilszki-tavat a legnagyobb eurázsiai lazacívó helyként tartják számon. A természeti értékekben a legtöbbet a Parancsnok-sziget őrizte meg, amely rezervátumként működik.

[szerkesztés] Története

Régészeti leletek szerint mintegy 15 ezer éve lakott a félsziget. Az ekkor élt vadászó-gyűjtögető életmódot folytató emberek föld alatti vájatokban vészelték át a zord telet.

A mai mongoloid őslakosok (aleutok, csukcsok, eszkimók, kamcsadálok és korjákok) elődjei mintegy 10 ezer éve jelentek meg Kamcsatkán, és immár a vadászás mellett háziállat (kutya, ló) tartással is foglalkoztak.

A kamcsadálok a félsziget nyugati felére költöztek, ahol letelepedett életet folytattak. A korjákok és a többi eszkimó népcsort az északi területeken nomád állattartással foglalkozott, valamint barnamedve és tengeri emlősök vadászatából élt.

Az oroszok a 17. században fedezték fel a területet. Az 1600-as években Ivan Kamcsatij, Szimon Dezsnev és Ivan Rubec felfedezők látták meg először a leírásuk alapján „tüzes földet”, ahol nagy számban lehetett vadat és halat találni.

1697-ben Vlagyimir Atlaszov, az északabbi anadir területek telepese egy 135 fős kozákokból és jukagírokból álló csapatot küldött a félsziget feltárására. 1704 és 1706 között két erődítményt (Nizsne és Verkne Kamcsatki) építettek a Kamcsatka folyó völgyében, amely a későbbiekben a szörmevadászok fontos cserekereskedelmi állomásává vált. Távol uraiktól a kozákok elhatalmasodtak az őslakos kamcsadálok felett. Ezért a Jakutszkból utasították Atlaszovot a rend visszaállítására, aki csapatával ágyukkal felszerelve a kozákok ellen vonult, ám az ottani harcokban megölték 1711-ben.

A helyi kozákok ekkor érték el a terület autonómáját, mely alapján Jakutszknak minimális beleszólása lehetett a terület ügyeibe, a hatalmat a mintegy 500 fős kozák lakosság gyakorolta. Ők sűrűn összetűzésbe kerültek a helyi lakossággal, amely fellázadt elnyomó politikájuk ellen. A legsúlyosabb lázadás 1731-ben történt, amikor a Nizsne Kamcsatki telepet a helyiek letámadták és lemészárolták. Azonban a helyi lakosság is nagy számban fogyatkozott, az eredeti mintegy 20 ezer főről az 1750-es évekre 8000 főre esett le.

1740-ben a dán felfedező Vitus Bering a félsziget déli részén megalapította Petropavlovszk-Kamcsatszkijt, és egyben a világ számára is ismertté tette a félsziget tudományos értékeit. Az elkövetkező évtizedekben az orosz hatalom ösztönözte az orosz lakosság ideköltözését, így a 19. század elejére már mintegy 2500 orosz lakott Kamcsatkán, miközben az őslakosság száma mindössze 3000 főre esett vissza.

1854-ben a krími háború keretében harcoló francia és brit csapatok támadták meg Petropavloszkot teljesen elpusztítva azt. A későbbiekben a tengeri kikötő tovább vesztette jelentőségét, amikor Kamcsatka autonómiát megszűntetve a Primorszki régióba sorolták, illetve amikor a hadi kikötőt áthelyezték Uszt-Amúrba. Így az oroszok hatalmának csökkentével az őslakosok száma valamelyest növekedett 5000 főre. Alaszka 1867-es eladásával tranzitkikötői szerepe erősödött meg, az orosz-amerikai keresekedelem egyik színtere lett.

1905-ben az orosz-japán háború során Japán elfoglalta Petropavlovszkot, és egészen 1922-ig a saját kezén tartotta a félsziget déli részét, amikor is a Vörös Hadsereg elfoglalta és a Szovjetunióhoz csatolta a területet.

A II. világháborúban kevés hadi cselekmény történt itt eltekintve, hogy innen indult a Kurir-szigetek felszabítására irányult hadjárat. A hidegháborúban azonban katonai területté nyílvánították, ideköltözött a szovjet tengerész flotta, és a szovjet hadsereg rakétakísérleteit végezték itt. Ennek során nehézfémekkel és nukleáris sugárzással szennyeződött a terület. Oroszok számára 1989-ig, külföldieknek 1990-ig zárt terület volt.

2006 áprilisában egy földrengéssorozat rázta meg, amely során Richter-skála szerint 7,2-es földmozgást mértek. Az anyagi kár jelentős, ám erősségben elmaradt egy 1737-es 9,2-es és egy 1952-es 9,0-s erősségű rengéstől.

[szerkesztés] Népessége

Kamcsatka egyike Oroszország legritkábban lakott vidékeinek, népsűrűsége nem éri el az 1 fő/km²-t. Ebből közel 40 %-a él Petropavloszk-Kamcsatszkijban, és nagyrészt orosz nemzetiségű.

Mintegy 10 ezer főnyi őslakos él jelenleg elsősorban a félsziget Petropavlovszktól távol eső részein. Többségük az északon élő korják vagy even nemzetiséghez tartozik. Kis számú kamcsadál és aleut, illetve csukcs nemzetiségű csoportok is élnek a félszigeten. Leginkább barnamedve vadászatból, halászatból és prémkereskedelemből élnek.