Jules Massenet
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Jules (Émile Frédéric) Massenet (1842. május 12. – 1912. augusztus 13.) francia zeneszerző volt. Leginkább operáiról híres, melyek nagyon ismertek voltak a XIX.század végén és a XX. század elején, de később feledésbe merültek, ám az 1980-as évektől újra és újra előkerülnek.
Massanet Montaudban született, ami akkoriban egy félreeső falucska volt, napjainkban Saint-Étienne város részét képezi. Tizenegy éves korában a családjával Párizsba költöznek azért, hogy a párizsi Consevatoire tanulója lehessen. 1982-ben megnyerte a Grand Prix de Rome díjat, és három évet Rómában is töltött. Az első operája - egy egy felvonásos darab - bemutatására 1867-ben került sor az Opéra-Comiqueben, de Csajkovszkij és Gounod elismerését a drámai Marie-Magdeleine című oratóriumával vívta ki.
A francia-porosz háborúban katonaként szolgál, így ez idő alatt nem komponál, de a háború 1871-es befejezése után visszatér eredeti művészetéhez. 1878-tól a párizsi Conservatoire zeneszerzés professzora, tanítványai között találjuk Gustave Charpentiert, Reynaldo Hahnt ésCharles Koechlint. A legnagyobb sikert az 1884-ben komponált Manon, az 1892-es születésű Werther és az 1894-ben keletkezett Thaïs hozta meg számára. Későbbi említésre méltó operája még a Don Quichotte, amelyet Monte Carloban 1910-ben adtak elő a legendás orosz basszista, Feodor Chaliapin címszereplésével.
Massenet Wagner leitmotiv technikáját használta, egy kiss gall könnyedséggel megtoldva, amelynek eredménye a néhányok által édeskésnek tartott stílus. A száraz és szigorú Vincent d'Indy például így nyilatkozott róla:"un érotisme discret et quasi-réligieux", míg az újságíró Léon Daudet ki nem állhatta Massenet viselkedését, ami szerinte olyan, mint "a lantmadár lángoló érzékisége vagy a tollait szétnyitó páva". [1] Mindazonáltal Massenet életében a világ legyik legsikeresebb és legnépszerűbb zeneszerzője volt, és legremekebb zenéi mai napig tartó vitalitást és bájt tartalmaznak. Tökéletes muzsikus, man-of-the-theatre és teljesesn egyedi, kreatív művész, akinek a zenéje senkiével össze nem téveszthető.
Operái mellett komponált szvitkoncerteket, balett zenéket, oratóriumokat és kantátákat továbbá hozzávetőlegesen kétszáz dalt is. Néhány művének énekhang nélküli válozatai széleskörű népszerűségnek örvendenek és gyakran játszottak, ilyen pédául a Méditation réligieuse a Thaïs című operából, amely zenekarral kísért hegedűszóló, de ilyen az Aragonaise a Le Cid operájából és az Élégie zonograszóló. Az utóbbi két művet gyakran zongra tanulók játszák.
Based on work by Katona és