János angol király

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Földnélküli János angol király (1166. december 24/1167 – 1216. október 18/19) már fiatalon is telhetetlen és hataloméhes volt. Mindössze egy éves volt, amikor 1167-ben apja II. Henrik felosztotta fivéri közt az Anjou-Plantagenet Birodalmat, ám ő fiatal kora miatt nem kapott semmit. Apja nagyon szerette János herceget, és mindig maga mellett tartotta, ám az ifjú herceg annyira akarta a hatalmat hogy 1177-ben kénytelen volt kinevezni őt Írország lordjává. Ám Jánosnak még ez sem volt elég. Alig töltött valamennyi időt ír földön és akkor is apja vagyonát herdálta és az íreket sértegette.

[szerkesztés] Út a hatalomhoz

Amikor II. Henrik meghalt 1189-ben János magának akarta a hatalmat ám azt ekkor még egyetlen életben maradt bátyja, Richárd örökölte. Ő lett Anglia új királya I. (Oroszlánszívű) Richárd néven. Ám János sem maradt hatalom nélkül. Amikor bátyja a Szentföldre indult őt bízta meg az állam irányításával. Ám János folyamatosan sanyargatta a népet. Adókat vetett ki és zsarolta a főurakat. Amikor megtudta, hogy bátyja a keresztes hadjáratból hazafelé jövet fogságba esett az egész országot felforgatta, hogy előteremtse a váltságdíjat. Persze ekkor sem a testvéri szeretet vezérelte, hanem az a cél hogy ezzel zsarolva Richárdot, magát tehesse királlyá. Terve nem vált be, mivel amikor a király megszabadult fogságából egyenesen Angliába ment és minden hatalmától megfosztotta Jánost. Ezután aquitaniai birtokaira ment, ahol 1199-ben egy a franciák elleni csatában halálos sebet kapott. János éppen Bretagne-ban tartózkodott, amikor tudomást szerzett bátyja haláláról. Rögtön visszautazott Angliába és elkezdte támogatói körének toborzását a főurak és a főpapok köreiben. Ennek hatására 1199. május 27-én királlyá is koronáztatta magát a Westminsteri apátságban.

[szerkesztés] Sokasodó problémák

Az újdonsült királynak első problémája az utód kérdése volt. Hiszen már 32. életévében járt és még nem született egyetlen gyermeke sem. Ezért elvált feleségétől Gloucesteri Izabellától és 1200. augusztus 24-én a bordeaux-i székesegyházban elvett egy másik Izabellát, a franciaországi Angouleme 12 éves örökösnőjét. Ám Izabella másba volt szerelmes. Név szerint egy Hugh de Lusignan nevű francia lovagba. De Izabella nagyravágyó szülei nem voltak hajlandók lemondani, arról hogy lányuk angol királyné legyen, ezért kötelezték Izabellát, hogy hozzámenjen az angol királyhoz. Ám Lusignan nem volt hajlandó belenyugodni, abba hogy elvesztette szerelmét és II. Fülöp Ágosthoz fordult panaszával. A francia király kapva kapott az alkalmon hogy újabb csapást mérjen az angolokra. Rögtön felelősségre is vonta Jánost, aki viszont nem volt hajlandó lemondani feleségéről ezért törvénytelen lányát, Johannát ajánlotta fel Hugh de Lusignan-nak aki viszont visszautasította az ajánlatot. Fülöp Ágost ekkor magához hivatta az angol királyt, és amikor az nem jelent meg elkobozta birtokait. Ám az Izabella kérdés még így sem oldódott meg. Folyamatos harcok kezdődtek az angolok és a franciák között, bár ezeket tekinthetjük az eddigiek folytatásának is. Ám a kiújult harcoknak volt egy másik oka is. János tizennégy éve halott bátyjának, Geoffrey-nek ugyanis volt egy fia, Arthur. Az öröklési rend szerint I. Richárdot Arthurnak kellett volna követnie a trónon, ám ez János munkálkodásai miatt nem valósult meg. Fülöp Ágost több fronton vívott háborúra törekedett így ebben a kérdésben is szembe helyezkedett Jánossal és az ifjú Arthur herceget támogatta Anjou, Maine és Touraine báróival együtt. 1202 nyarán János a kontinensen harcolt az elvesztett franciaországi területek visszaszerzéséért, amikor az aquitaniai Mirabeau vár ostrománál ejtett 250 fogoly között rátalált unokaöccsére. A herceget a falaise-i várba zárták. János alkalmatlanná akarta tenni a fiút az uralkodásra, azzal hogy megvakíttatja és kasztráltatja. Ám Falise ura, János kamarása, Hubert de Burgh egy másik nemes Williem de Briouze társaságában megakadályozta ezt. A király saját rouen-i várába vitette Arthurt. Az ifjú herceget soha többé nem látták. Egyesek szerint, amikor 1203. április 3-án János Rouenben járt lerészegedett és saját kezűleg fojtotta meg a herceget. Ezután a holttestet a Szajnába dobta, amit francia halászok fogtak ki és temettek el. A herceg eltűnése után a király már foglalkozhatott saját méltóságával is. 1204-re az angolok elvesztették minden franciaországi birtokát. Ekkor kapta a „Puhakardú” gúnynevet. János dühében mindenkire gyanakodni kezdett és súlyosan megbüntetett mindenkit, akire csupán csak az árulás árnyéka is rávetődött. Nem történt ez másképp a de Briouze családdal sem. Miután a család feje, Williem de Briouze, ellenszegült a királynak Arthur herceg ügyében János valóságos bosszúhadjáratot kezdett ellenük és kiirtotta az egész családot. János emellett más eszközökhöz is nyúlt hatalma megerősítéséhez és tekintélye megtartásához. Több alkalommal elcsábította a főurak feleségeit, testvérei, lányait majd pénzt követelt tőlük az ügy titokban tartásáért. A becsületüket és hírnevüket féltő családok pedig rendszeresen kifizették a kiszabott összeget. Angouleme Izabella nem nézte jó szemmel férje félrelépéseit, és szeretők sorával vette körül magát. Ám János nem tűrte ezt. A királyné szeretőit kivégeztette és testüket Izabella ágya fölé, szögeztette. A pápa sem igazán tolerálta János visekedését, franciaországi harcait és módszereit országának polgáraival szemben, ezért 1213-ban kiátkozta. Az addig hithű római katolikus János ekkor az iszlám felé fordult. Követeket küldött a marokkói emírhez hogy térítse őt meg a mohamedán hitre és bíztosította őt, hogy ha ezt megteszi Angliát hű muzulmán országgá teszi. Ám a marokkói emír nevetve dobta ki a követeket palotájából mondván "ne beszéljenek hülyeségeket". Így János kénytelen-kelletlen kibékült a pápával. Ám a főuraknak egy idő után elege lett királyuk kegyetlenkedéseiből és nyíltan fellázadtak ellne és 1215. június 15-én kikényszerítették a Magna Charta Libertatumot, ami a főurak jogait és kiváltságait rögzítette. Ám János nem tartotta be ígéretét. Erre polgárháború tört ki Angliában. A főurak számításaival ellentétben „Puhakardú” János sorra aratta a győzelmeket. Így nem volt más megoldás, minthogy a főurak segítségül hívták Oroszlán Lajost, II. Fülöp Ágost francia király fiát. A francia herceg 1216. május 14-én szállt partra Dél-Angliában, Dovernél. Lajos eleinte sikeres volt és 12 nap múlva már Londont ostromolta. Ám a pápa kiátkozta őt, amiért felkent keresztény királyt támadott meg. Erre még az is rájött, hogy az angol nemesek sorra álltak János zászlója alá így a francia hercegnek már egy szervezett hadsereggel kellett szembenéznie. Az angolok inkább támogattak egy kegyetlen, de angol származású királyt, mint egy külföldi trónkövetelőt.

[szerkesztés] Utódlás

János épp a seregeket szervezte, amikor hirtelen vérhast kapott és 1216. október 18-án meghalt. A trónon kilenc éves fia, Henrik követte III. Henrik néven. Miután a gyermek király trónra lépett a főurak sorra pártoltak el a trónkövetelő Lajostól és álltak a tiszta múltú király mellé. Ám a gondoknak ezzel még nem volt vége.

Előző uralkodó: I. (Oroszlánszívű) Richárd

Anglia királya 1199-1216

Következő uralkodó: III. Henrik