II. Henrik angol király

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

II. Henrik angol király (Le Mans, 1133. március 5. – Chateau Chinon, 1189. július 9.) Matilda császárné és Anjou Gottfried fia. A Plantagenet nevet apjától örökölte. Ugyanis ez volt a gróf jelzője mivel egy ágat hordott a fejfedőjén. Henrik Franciaországban született és nevelkedett. Majd szerződést kötött a nagyapja, I. Henrik, halála után trónra lépő Blois-i Istvánnal miszerínt Istvánt ő követi a trónon. Ez meg is valósult így Henrik 1154. október 25-én II. Henrik néven Anglia királya lett. Elődeit, Istvánt és Matildát még úgy ahogy a Normann dinasztia tagjainak tekinthetjük, ám Henrik már egyértelműen egy új dinasztia királya volt. Ez volt a Plantagenet dinasztia.

[szerkesztés] Királyi baklövések

Henrik erőskezű király volt és meglehetősen keményen bánt népével. Feleség választás terén sem járt el túl sikeresen. Felesége, Aquitania-i Eleonóra, eredileg VII. Lajos francia király felesége volt ám a nő otthagyta a francia királyt az angol királyért. Így Eleonóra aquitaniai birokai is Franciaországtól Angliához kerültek. Henrik sok területet hódított el Franciaországtól. Ez önmagában nem lett volna probléma, ám Eleonóra meglehetősen könnyüvérű nő volt. Mint tudjuk már Henrik apja, Anjou Gottfried, is összeszűrte vele a levet. Így hát óva intette fiát a házasságtól. Ám nem tudott hatni az önfejű királyra. Henrik nem is volt elégedett Eleonórával, ezért szeretők armadájával vette magát körül. Eleonóra viszont féltékenységében ezeket mind megölette és hogy édes legyen a bosszú, ő maga is rengeteg szeretőt tartott. Henrik másik hibája az volt hogy megszegve korábbi szerződését 1157-ben megtámadta IV. Malcolm skót királyt. A hiba ebben a hadjárat sikertelensége. Nagy horderejű hibája még hogy Cunterbury érsekévé tette ivócimboráját, Thomas Becket-et, aki később erősen bírálta a király életvitelét. Ezért (állítólag Henrik parancsára) négy lovag, név szerínt Hugh de Moreville, Williem de Tracey, Reginald FitzUrse és Richard le Breton megölik őt 1170-ben. Becket így mártírrá vált, Henrik pedig gonosz zsarnokká. Utolsó és talán legnagyobb hibája hogy 1169-ben a Párizstól 65 kilométerre fekvő Montmirailban felosztotta birodalmát fiai, a 14 éves Henrik, a 12 éves Richárd és a 11 éves Geoffrey között. Henrik kapta Angliát és Normandiát és ő lett a trónörökös, Richárd Aquitániát, Geoffrey pedig Bretagne-t. A király midössze 1 éves legkisebb fia, János, viszont nem kapott semmit. Ez is összetűzések oka volt. II. Henrik később felismerte ezt a hibáját és vissza akarta venni a birtokokat, ám fiai, anyjuk vezetésével, fellázadtak és elérték hogy örökbe megkapják a birtokokat, és teljesen ők irányíthassanak. János Írország hercege lett, de ez nemigazán volt az ínyére.

[szerkesztés] Baljós előjelek

II. Henrik összeroskadt emberként halt meg 1189. július 9-én. Előtte öt nappal megérkezett a hír hogy II. Fülöp Ágost francia király fiai kérsére elfoglalta az angolok franciaországi területeinek nagy részét. A király előre látta szomorú sorsát. Már jóval előbb megjósolta hogy fiai "hollóként vájják majd ki a szemét". Ám a trónutódlás sem volt épp egyszerű kérdés. Henrik herceg, akit 1170-ben társuralkodóvá koronáztatott 1183-ban vérhasban meghalt. Másoik fia Geoffrey pedig egy lovagi viadalon kapott halálos sebet. Így a trónt a lovagias ám az angolok irányában meglehetősen közömbös Richárd örökölte. Ő lett Anglia hetedik királya (I. (Hódító) Vilmos trónra lépése óta) I. (Oroszlánszívű) Richárd néven.

Előző uralkodó: István

Anglia királya 1154-1189

Következő uralkodó: I. (Oroszlánszívű) Richárd