Inconnu Csoport
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az Inconnu Csoport egy magát függetlennek és ellenzékinek mondó huszadik századi magyar képzőművészcsoport, mely működését a Kádár-rendszer ideje alatt kezdte, de tagjai a posztkommunizmus ideje alatt (jelenleg) is aktívak.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Tagok
Alapító tagjai Bokros Péter, Molnár Tamás, Csécsei Mihály. A tagok a hetvenes évek legvége felé kezdték együttes működésüket, de a csoport alapításának és az „inconnu” elnevezés első használatának pontos ideje nem ismert.
Késöbb csatlakoztak (1979-80) : Mészáros Bánk, Sipos Mihály, Morva Ibolya, (Kopács) Kovács Miklós. További új tagok 1982-től: Pálinkás Róbert, Phillipp Tibor, Serfőző Magdolna. Tiszteletbeli tag: Krassó György.
Legújabb tagok: 2004-től Bőjthe Balázs, Magyar Ember, Bognár József, Lestyán Kinga
[szerkesztés] A név eredete
A csoport „postai mûvészettel” foglalkozott a 70-es, 80-as években. Mivel a postán a francia nyelv a hivatalos, ezért a küldeményekre franciául kerültek fel a szövegek (pl. „a címzett ismeretlen”, „vagy vissza a feladóhoz” stb.). A leveleket speciális módszerrel adták fel, melynek lényege, hogy a cím ne létezzen, és így a posta „inconnu” („a címzett ismeretlen”) bélyegzővel visszaküldje, a valódi címzett címe a „feladó” rovatba került.
Bokros Péter így számolt be erről és ennek okairól, következményeiről részletesebben:
- „Mivel arra is rájöttünk, hogy a küldeményeinket átnézik ill. visszatartják ezért azt a módszert választottuk, hogy feladónak írtuk azt a címet, ahová a küldeményt szerettük volna elküldeni; a címzés helyén pedig egy fiktív cim szerepelt. Itt természetesen a postás nem találta a címzettet, ezért A CÍMZETT ISMERETLEN (INCONNU) bélyeget ragasztva rá vissza küldte a feladónak, ekkor jutott el oda, ahová mi szerettük volna eljuttatni. Így sokszor olcsóbb is volt, mert csak bécsig, a fiktív címig fizettük a levél szállítását; onnantól vissza a feladónak a posta a mai napig ingyen viszi. De a lényeg az volt, hogy ezzel a trükkel nem akadtunk fel az ellenőrzés rostáján, mivel a mi neveink nem szerepeltek a küldeményeken. Szóval, ezzel a trükkel váltunk ismeretlenből ismertté, és ezért választottuk végül ezt a nevet.”
- Bokros Péter (engedélyezetten közzétett részlet magánlevélből, 2005 november 03.).
[szerkesztés] Története, működése
Bokros Péter szerint a csoport 1978 tavaszán, egy ceglédi ifjúsági találkozón mutatkozott be először közösen, bár nem „Inconnu” néven; itt tűzzománcokat, grafikákat és szobrokat állítottak ki. A csoport bekapcsolódott a nemzetközi ún. „mail art-mozgalomba”; mely a marginális művészcsoportokat próbálta összefogni, oly módon, hogy a résztvevők levelezés útján intenzíven tartották egymással a kapcsolatot.
A kommunista kultúrdiktatúra nem nézte jó szemmel sem a külföldiekkel való kapcsolattartást, sem a csoport művészeti tevékenységét, ezért Aczél György, az akkori kultúrfelelős működésüket tiltani és illegalizálni igyekezett, a csoportot pedig már 1979-től rendőrökkel és besúgókkal állandó jelleggel figyeltette ([1]). „Akkor kezdtünk el azon gondolkozni, hogy ha mi nem tudunk ebben az országban megfelelően élni, akkor magát az országot kell megváltoztatni.” (Bokros Péter, 2005).
A csoport az állandó üldözés elől addigi székhelyéről, Szolnokról Budapestre menekült, részt vett a Demokratikus Ellenzék által szervezett, sokszor előre betiltott, illegálisnak minősülő kiállításain, összejövetelein, a szamizdat-irodalom előállításában. Saját elképzeléseik kialakulván, önálló működésbe kezdtek, és megalapították az Inconnu Press nevű folyóiratot. Az elszakadásban annak is része volt, hogy megkezdődött az ellenzéki csoportok belülről való bomlása, szalámizása is. „Amikor már egyéni akcióink voltak az ellenzéken belül, akkor vettük észre, hogy marginális vonalra kerültünk, szemben a Demokratikus Ellenzék azon részével, akik »magasabb családi körökből« jöttek. Nekik volt útlevelük, nyugati egyetemre járhattak…” (Bokros Péter, 2005).
A csoport – mint annyi más ellenzéki – a szakadás idejében a diktatúra elleni küzdelem fő eszközeként a humort és szatírát választotta. Jelenleg is ez a fő módszerük: humoros, gúnyrajzaik, képeik, politikai szatirikus írásaik igen népszerűek közönségük körében. A csoportnak szerepe volt a 301-es parcella újrafelfedezésében, helyreállításában és Nagy Imre újratemetésénél is. A temetés körüli politikai viták és a tagok által megdöbbentőnek és negatívnak tartott jelenségek miatti elkeseredésükben a csoport egy időre felfüggesztette működését. Csak 1994-től, a Horn-kormány hatalomra kerülésekor váltak újra aktívvá. Részt vállaltak a Bős-nagymarosi vízlépcső elleni civil tiltakozó mozgalomban.
[szerkesztés] Idézetek
[szerkesztés] Részletek „Pécsi” fn.tmb. ügynöki jelentéséből
Részlet egy 1984-es ügynöki jelentésből, melyet a „Pécsi Zoltán” fedőnevű „titkos megbízott” készített Horváth Tibor rendőrszázadosnak egy Galántai György ellenzéki aktivista által szervezett kiállításról - a jelentés kelte: 1984. január 30. ([2]):
- „Összefoglalásként elmondható: Galántai pályázatára számos politikailag problematikus, destruktívan bíráló, sőt - elsősorban egy-két hazai "művész" részéről - államunkat és társadalmi rendünket, továbbá az állambiztonsági szerveket támadó és kigúnyoló "műalkotás" /valójában igénytelen tákolmány" érkezett be. Ezeket Galántai képtelen volt elkülöníteni a többi munkától, sőt az alighanem szándékával ellentétes lett volna. Így az említett súlyosan problematikus műveket is kiállították, és a jelenlévő nagyszámú közönség miatt a kiállítás politikailag káros, destruktív, dezorientáló szerepet töltött be. Ezt a funkcióját fokozta, hogy a megnyitón a hazai "ellenzék" legradikálisabb képviselői is megjelentek, s noha viszonylag szerényen viselkedtek /nagyobb csoport előtt egyikük sem beszélt/, 3-4 fős beszélgető csoportokban saját nézeteiket propagálhatták.”
- [...] „Volt azonban néhány súlyosan problematikus, politikailag támadó és destruktív "mű" is, amelyeket az alábbiakban részletesen ismertetek.”
- [...] „A hazai beküldők "alkotásait" Galántai szétválasztotta a külföldiekétől, és a magasföldszinti úgynevezett "kis teremben" állította ki. A két legdurvább, legagresszívebben ellenséges munka vitathatatlanul az INCONNU csoporttól érkezett be. Az egyik egy magyar térkép, amelynek alján - csaknem szó szerint idézve - a következő felirat olvasható: A térkép az állambiztonsági szervek munkájának segítésére készült, INCONNU megfigyelési feladataik tökéletesebb teljesítéséhez. Ehhez sok sikert kívánnak az alkotók.”
- [...] „Az INCONNU egy másik, talán ennél is agresszívabb "műalkotást" is beküldött. Egy falra függesztett fatáblából kb. 10 cm-es szögek állnak ki, sakktáblaszerű elrendezésben. A tábla méreténél sokkal kisebb, papírból kivágott Magyarország térkép a szögekre szúrva, összegyűrve díszeleg. Alatta egy asztalon, mintha megalvadt vér lenne, üvegcserepek halmazára permetezett fekete festékfoltok. Ez a "mű", minimális értelmezés szerint azt jelentheti, hogy hazánkat meggyalázzák, megkínozzák. A tábla és a szegek azonban egyöntetű vérvörös színre voltak festve, ami sokakban további asszociációkat is kiválthat /a vörös mint a nemzetközi munkásmozgalom, a kommunizmus, vagy éppenséggel a Szovjetunió szimbóluma/.
( Az alkotás a Galántai György által létrehozott - és állandó támogatási hiánnyal küzdő - Artpool Művészetkutató központ arhívumában található.)
[szerkesztés] Részlet a Bokros Péterrel készült interjúból
(a Nagy Imre újratemetésekor történtekről és a csoport szüneteltetéséről)
- „Krassó György szeretett volna egy külön megemlékezést csinálni a Hősök terén, mert neki az volt a véleménye, ami egyébként az egész Inconnu Csoporté: Nagy Imrét a kommunisták azért temetik újra, hogy ezzel bűneiket megpróbálják helyrehozni. Krassó Gyuri lakásán röplapokat gyártottunk, amikor megjelent az amerikai követség egyik alkalmazottja, és üvöltve közölte, hogy »Krassó Úr, Ön holnap ezt a független megemlékezést nem csinálhatja meg!«. Sarkon fordult, és kiment. Mi meg meredten ültünk a helyünkön, és egyszerre mondtuk ki: csöbörből vödörbe kerültünk. Döbbenten tapasztaltuk azt, hogy az amerikaiak átvették a hatalmat, ami azóta is az övék. Végül Krassó Gyurival megcsináltuk ezt a független megemlékezést, sőt a temetőbe is szerveztünk csoportokat […]. Azonban kiderült, hogy a titkosszolgálat s temetőt teljesen lezárta, oda csak buszokkal lehetett bemenni és azoknak, akik az ő embereik voltak […] Ezután mi, az Inconnu Csoport tagjai fel is függesztettük tevékenységünket.”
[szerkesztés] Hivatkozások
[szerkesztés] Források
- Inconnu Csoport: művészettel a szocialista diktatúra ellen. (Interjú Bokros Péterrel és Molnár Tamással). Magyarok lapja, havilap, I. évf.; 2005 október.
- Pécsi fn.tmb. ügynöki jelentése
Based on work by