I. Pelagius pápa

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

I. Pelagius volt a 60. pápa a kereszténység történetében. Igen sokáig szolgálta az egyházat, míg a legfőbb hatalom birtokosa lett. Kiváló diplomáciai érzéke volt és nagy befolyása. Pontifikátusa alatt erősítette az emberekben a pápaság támogató szerepét. A szegények és elhagyottak gyámolítójaként nagy népszerűségre tett szert egész Itáliában. Azonban a Három fejezet elismerése miatt sok problémát kellett megoldania a kléruson belül.

Nemes római családban született. Apját Jánosnak hívták, és Itália egyik vikáriusaként tartják számon. Pelagius már egészen fiatal korában kitűnt tehetségével, így először 536-ban találkozhatunk vele, amikor I. Agapét pápa konstantinápolyi útján a kíséret tagja volt. A pápa halála előtt valamennyivel konstantinápolyi nunciusának nevezte ki Pelagiust. A keleti fővárosban ismerkedett meg Justinianus császárral és udvarával, így Theodora császárnéval is, akinek intrikáit hamar átlátta. A krónikák szerint a császárné őt bízta meg azzal, hogy megakadályozza Silverius itáliai partraszállását. Ugyan ezt nem teljesítette, Theodora mégis elérte célját. 543-ban az Órigenészt vádló császári iratok megjelenésekor visszatért Rómába. Hamarosan Justinianus kiadta a Három fejezetét, amelyet törölni kívánt a kalkedóni zsinat döntései közül. Amikor 545-ben Vigilius pápát Konstantinápolyba hívatta a császár, ő lett Rómában a pápa képviselője. A diakónusra nagy teher hárult, ugyanis ez idő alatt ostromolta meg Totila, gót király a várost. Pelagius saját vagyonából próbálta enyhíteni a háború kínjait. Ruhát és élelmet osztott a város nincstelenjeinek. Felkereste a gót vezért, és fegyverszünetet kért tőle. Ezt nem sikerült elérnie, de miután Totila a város jó részét elfoglalta megígérte, hogy a lakókat kímélni fogja. 546-ban a gót uralkodó felismervén Pelagius kiváló diplomáciai érzékét Konstantinápolyba küldte, hogy a császárnál kieszközölje a békét. Azonban Justinianus visszaküldte azzal, hogy hadvezére, Belisarius dönt Rómában háború és béke kérdéséről.

A hosszú utazás során Pelagius találkozott a gondterhelt Vigiliusszal, akit a császár arra kért, hogy fogadja el a három fejezet eltörlését. Így hazatérve azonnal visszaindult a keleti fővárosba, hogy a pápát támogatásával segítse vitájában. Pelagius mélységesen elítélte Justinianus császár követelését, és kiváló vitáival egészen 551-ig fenntartotta a pápa ellenszegülését. Így 553 májusában kiadta első constitutumát, amelyben Vigilius elveti a kalkedóni zsinat megcsonkítását. Viszont a császár összehívta a konstantinápolyi egyetemes zsinatot, amely elfogadta a fejezetek törlését. Ezután Justinianus börtönbe vetette a pápa minden jelenlevő támogatóját, köztük Pelagiust is. Így adta ki Vigilius 554 februárjában második constitutumát, amelyben elismeri a három fejezet eltörlésének helyességét. A kiszabadult Pelagius hevesen ellenezte a második constitutumot, és szégyellte Vigiliust, hogy nem tudott ellentmondani Justinianusnak. De még a fővárosban belátta, hogy magatartása skizmához vezethet, és a császár bizalmának megnyerése is fontos lehet a későbbiekben. Így végül Pelagius is aláírta a három fejezet eltörléséről szóló formulát, majd hazaindult a beteg pápával. Vigilius pápa 555. június 7-én meghalt. Az új egyházfőt választó zsinat csak I. Justinianus császár nyomására választotta meg Pelagiust 556. április 16-án. A nagy viták azért alakultak ki, mert a nyugati klérus nem akarta megbocsátani a követségnek, hogy tagjai is aláírták a konstantinápolyi egyetemes zsinat döntéseit, ezzel elfogadva a kalkedóni zsinat megcsonkítását.

Pápaságának öt évének legnagyobb feladatává nőtte ki magát a három fejezet eltörlésének magyarázata és az itáliai klérus kibékítése. Terjedni kezdtek azok a pletykák is, amelyek szerint maga Pelagius ölte meg Vigilius pápát. Ezt megelégelve Pelagius egy patríciussal, Nersesszel az oldalán az evangéliumot és a szent keresztet feje fölé tartva esküdött, hogy nem bántotta elődjét. Azután uralkodásának további tisztaságát igazolva újabb rendeleteket hozott a szimónia ellen. A papság egy része azonban nem hitt neki, és a milánói és aquileiai egyháztartomány megszakította kapcsolatait a pápasággal. A skizma feloldása mellett Pelagius kiemelkedő feladata volt a végigpusztított Itália újraépítése és segítése is. Ismét saját vagyonát felhasználva templomokat újított fel, kolostorokat építtetett újjá, és mindenben igyekezett segíteni a szegényeket. Ezért hatalmát sikerült megszilárdítani Róma közvetlen környezetében.

A konstantinápolyi út elfogadhatatlan eredménye mégsem felejtődött el a klérus tagjaiban. A tény hogy Vigiliust és Pelagiust is rákényszerítették a konstantinápolyi zsinat döntéseinek elfogadására ellenérzéseket keltett a keleti egyházzal kapcsolatban. Sokan nem akarták átlátni, hogy Justinianus döntése inkább politikai volt, mint vallási. Pelagius hiába próbálta meggyőzni az itáliai papságot az ötödik egyetemes zsinat eredményéről, amely nem rúgta fel teljesen a kalkedóni zsinatot, főként Észak-Itáliában nem akarták elfogadni azt. Az itáliai skizma megoldása még a következő évszázadig váratott magára.

De Pelagius nemcsak kudarcokat ért el a nyugati egyházaknál a három fejezet törlésének elfogadása után. Galliában például egészen könnyen sikerült a maga oldalára állítani a klérust. Ebben szerepet játszott Hildebert frank király hűségesküje is, és az hogy Sapaudust, arles-i püspököt egész Gallia vikáriusává tette.
Fennmaradt levéltöredékeiből kitűnik, hogy Pelagius támogatta az egyházi területek ésszarű kihasználását. Így a legtöbb kolostorban vagy templomkertben gyümölcsfák, kertek jelentek meg. Ezek terméseit a szegények javára ajánlotta fel, és az egész keresztény világból adományokat gyűjtött a háború sújtotta Itália számára. A jóságos pápa végül 561. március 4-én halt meg. Testét a Szent Péter Bazilikában, a sekrestyével szemben temették el.

Előző pápa: Vigilius pápa

Római pápa 555-561

Következő pápa: III. János pápa