Giskra János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Giskra János (Jan Jiskra) cseh-morva származású zsoldosvezér, a 15. század egyik legjelentősebb magyarországi hadvezére.

[szerkesztés] Erzsébet királyné szolgálatában

Ifjú korában távoli országokban, többek közt Itáliában is katonáskodott. Magyarországra Zsigmond uralkodása alatt került, ahol a királynak és utódjának, Albert királynak szolgált. Albert özvegye Erzsébet 1440. májusában fiának V. Lászlónak Székesfehérvárott történt megkoronázása után Győrbe ment és ide hívatta cseh zsoldosaival Giskrát is. Innen a koronával Giskra kíséretében vonult Pozsonyba. Ettől fogva Giskra, akit az özvegy királyné a bányavárosok és Kassa főkapitányává tett és Zólyom várával ajándékozott meg, szilárd következetességgel a rendek választotta Ulászló lengyel királlyal szemben Erzsébet és a kis V. László híve maradt. A huszitákra jellemző harcmodorával rövid idő után elfoglalta Lőcsét, Bártfát, Körmöcbányát, Selmecet, Eperjest és Késmárkot. A kis László király nevére arany- és ezüstpénzeket veretett, hadmozdulataival megszakította Ulászló összeköttetését Lengyelországgal. Emberei az egész felvidéken kis méretű várakat építettek, melyek a vidéket ellenőrizték és az ellenséges támadásokkal szemben védelmül szolgáltak. A parasztokra adót és sarcot vetettek ki. A várak alatt békés cseh és morva iparosok is letelepedtek. Giskra Erzsébet életében sikerrel védelmezte Felső-Magyarországot Ulászlónak és vezéreinek, különösen Perényi Jánosnak és Miklósnak támadásaival szemben.

[szerkesztés] A Felvidék ura

Amikor a már-már békére hajló Erzsébet 1442-ben elhalálozott, Giskra kijelentette, hogy örökös királyának adott szavát nem szegi meg és a hatalmában levő városokkal egyezséget kötött, hogy ezentúl is V. László pártján maradnak. Az 1444. áprilisában tartott országgyűlésre, a belső béke helyreállítására a Lászlót pártoló urak és városok képviselőivel együtt őt is meghívták és ott heves viselkedésével az ellenséges rendekkel szemben életét is veszélyeztetve állt ki László mellett. A bajt megelőzve Ulászló nagylelkűen álruhában Győrbe szöktette. Ebben az évben Bécsben is járt és a III. Frigyes császár udvarában élő V. Lászlónál tisztelgett. 1445 májusában Giskrát, aki az ország kereskedelmének a kassai lengyel-magyar fegyverszünet létrehozásával nagy szolgálatot tett, a Felvidék egyik főkapitányává nevezték ki. Amikor az 1446. elején hozott törvények ezt a tisztséget eltörölték, Giskra továbbra is megtartotta a főkapitányi címet és hatalmat. Cseh zsoldosai pedig, neki sem engedelmeskedve, a Szepességben és Sáros megyében testvérek (bratri) név alatt garázdálkodtak és a papokat huszita szertartásaikra kényszerítették. Az 1449. évi pünkösdi országgyűlés elhatározta, hogy a cseheket meg kell támadni. Sikertelen apróbb csatározások után a makacs Giskra ellen maga Hunyadi János vonult harcba. A harc eredményeként 1450 márciusában Mezőkövesden Hunyadi és Giskra jelenlétében tartott béketárgyaláson megállapították a béke föltételeit. Kassa, Lőcse, Eperjes, Bártfa, Körmöc, Selmec és Zólyom Giskra birtokában maradt, több cseh csapat pedig kisebb-nagyobb pénzösszeg fejében elhagyta az országot. Hogy a békét még jobban megszilárdítsa, Hunyadi özvegy húgát Giskrának ígérte feleségül. A békekötés ellenére azonban a zsoldosvezér később mégsem ismerte el a kormányzó hatalmát, magát László főkapitányának nevezte, pénzt veretett és kiváltságokat osztogatott. Újabb huszita csapatokat hívott az országba, Losonc mellett megerősített egy kolostort, onnan zsarolta a vidéket. A rablófészkeket szorongató Hunyadi Jánost is legyőzte és a hasztalanul ostromolt Eger kivételével egész Felső-Magyarországot hatalma alá hajtotta. Hunyadi újabb támadására azonban Giskra is békét kötni kényszerült és a kormánynak és a törvényeknek engedelmességet fogadott. Az 1452. évi pozsonyi országgyűlésen azonban meg sem jelent ezért újra elítélték. Kassát, Lőcsét, Bártfát az iránta való hüség alól feloldották és Cillei Ulrikot bizták meg a városok védelmével. Giskra nemsokára egy időre el is hagyta az országot.

[szerkesztés] A Hunyadiak ellen, majd Mátyás szolgálatában

1455 körül Cilley Ulrik, hogy pártját megerősítse ismét behívta zsoldos csapataival. A cseh vezér V. László király szolgálatába lépve kevés sikerrel harcolt a felvidéken magukat befészkelt cseh rablók ellen. 1457-ben Giskra is közreműködött Hunyadi László elfogatásában és a kivégzést követő zavargások elcsendesítésében. Amikor Mátyás király trónra jutott, eleinte Podiebrad György cseh kormányzó közbenjárására meghódolt neki, de csakhamar szabadon parancsolt a hatalmában levő várakban, zsoldosai újból elkezdték potyázásukat. Kázmér lengyel királyt bíztatta a magyar trón elfoglalására, sőt személyesen is közbenjárt érdekében a német lovagrend főembereinél. Bár Rozgonyi Sebestyén és Hédervári László Giskra vezéreit megverték, várait elfoglalták és őt békére kényszerítették (1458), a Mátyás és Frigyes császár közt folyó háború újra felélesztette harci kedvét. 1461-ben Frigyes Grazban megnyerte őt ajándékaival és ígéreteivel, hogy magyar királynak ismerje el a császárt, zsoldjába lépett és a Mátyás szövetségese, Albert osztrák herceg ellen indított sereg vezetését vette át. 1462-ben a Mátyás által felszólított városokkal szövetkezett. Szapolyai Imre és István sorozatos győzelmeit és Frigyes császár engedékenységre hajlását látva eddigi tetteit magyarázni igyekezve, írásban jelentette a királynak, hogy hűségére tér. Mátyás Giskrát kegyeibe fogadta, a még kezén lévő várakat 25000 aranyért megváltotta és még Lippa és Solymos várakkal is megajándékozta. Giskra, aki Guthi Ország Jánosnak, a nádor öccsének lányát vette el és halála napjáig, melyet nem tudunk, hűségesen követte Mátyást hadjárataiban. Utoljára az 1476. évi István oláh vajda elleni háborúban, melyben a serege fővezére volt történik róla említés. Fényűző, pompakedvelő ember volt., aki szerette zsoldosait. Családja Magyarországon a 17. századig tartotta fenn magát.

Forrás: Pallas Nagy Lexikona