Európai Unió Tanácsa

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az Európai Unió Tanácsa az Európai Parlamenttel közösen alkotja az Európai Unió (EU) törvényhozó szervét. Minden tagállam kormányának a miniszterét tartalmazza. Az Európai Unió Tanácsát a hivatalos uniós dokumentumok helyenként Tanácsként említik és gyakran hivatkoznak rá Miniszterek Tanácsa néven (a még el nem fogadott európai alkotmányban már az utóbbi néven szerepel). Székhelye Brüsszel, azonban meghatározott időközönként Luxembourgban ül össze. Informális találkozókat a soros elnökséget adó országban is tartanak.

A Tanácsot nem szabad összetéveszteni sem az Európai Tanáccsal, sem az Európa Tanáccsal. Elnöke a Tanács elnökségét ellátó országot képviselő miniszter. Az elnökséget jelenleg félévente másik ország látja el. A tanács főtitkára a közös kül- és biztonságpolitikai feladatokkal megbízott főképviselő (High Representative for CFSP).

Munkájukat az Állandó Képviselők Bizottsága (COREPER) és számos, tematikus munkacsoport segíti.

[szerkesztés] Testületek

Jogilag a Tanács egy önálló személyiség, de gyakorlatilag több különböző Tanácsra van osztva, mindegyiknek saját működési területe van és a tagországok megfelelő miniszterei vesznek részt bennük. Jelenleg 9 ilyen testület van:

• Általános ügyek és külső kapcsolatok (GAERC): A legfontosabb testület, külügyminiszterek vesznek részt a havonta egyszer megtartott ülésein. Az utóbbi időben külön ülésezik a két témában.
  • A GAERC irányítja az Európai Tanács soron következő üléseinek előkészítését is.
• Gazdasági és pénzügyek tanácsa (Ecofin): Gazdasági és pénzügyi miniszterekből áll.
• Mezőgazdaság és halászat: Az egyik legrégebbi testület, havonta találkoznak a mezőgazdasági és halászati miniszterek valamint a mezőgazdaságért, halászatért, ételbiztonságért, állat- és közegészségügyért felelős biztosok.
• Bel- és igazságügyi tanács (JHA): Bel- és igazságügyminiszterek alkotják.
• Foglalkoztatás-, szociálpolitikai, egészségügyi és fogyasztóvédelmi tanács (EPSCO): Foglalkoztatási, munkaügyi, szociális, egészségügyi, gazdasági miniszterek tanácskozása.
• Versenyügy: 2002 júniusában keletkezett a belső piac, az ipar és a kutatás tanácsainak összevonásával. Az európai ügyekért, iparért és tudományos kutatásért felelős miniszterek alkotják.
• Közlekedés, távközlés és energia: Szintén 2002 júniusában keletkezett 3 szerv összevonásából. Kéthavonta ülésezik.
• Környezet: Környezetvédelmi miniszterek tanácskoznak évente négyszer.
• Oktatás, ifjúság és kultúra (EYC): Oktatási, kulturális, ifjúsági és kommunikációs miniszterek alkotják, akik évente 3-4 alkalommal találkoznak.

[szerkesztés] Szavazás

A Tanács egyhangúlag vagy minősített többséggel hozhat döntéseket. Az alkalmazott rendszer a konkrét ügytől függ: az alapító szerződések határozzák, milyen típusú döntésekhez milyen módszer kell. A csupán minősített döntést kívánó esetekben is kívánatos egyhangú döntésre törekedni, ha ez lehetséges.

A tagállamok különböző számú szavazattal rendelkeznek a Tanácsban. A szavazatok száma közvetve az ország népességén alapul, de a kisebb országok ennél többet kapnak, hogy a nagyobb országok ne tudják elnyomni őket. 2004. november 1-jétől módosította a szavazati súlyokat a nizzai szerződés, jelenleg ez van érvényben. Az európai alkotmány elfogadásával a minősített többségi döntéshozatalhoz „kettős többség" kell majd: a tagországok lakosságának 65%-át képviselő szavazat és a tagországok 55%-ának (de legalább 15-nek) szavazata kell.

A napirendjére kerülő ügyek legnagyobb részében a megegyezés már alsóbb szinteken megszületik. Ezeket a Tanács tárgyalás és vita nélkül fogadja el, így csak az ügyek kb. 15%-ban van szükség ilyen magas szintű egyeztetésre.