Eörsi István

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Eörsi István (Schleiffer Ede, Budapest, 1931. június 16. – Budapest, 2005. október 13.) Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, műfordító, publicista.

Fiatalon marxista nézeteket vallott, s verset is írt Sztálin halálára. 1953-tól már reformer gondolkodású lett, Nagy Imre követője volt. Az 1956-os forradalomban aktívan vett részt, főképp újságírói tevékenységgel.
1956 decemberében nyolc év börtönre ítélték, de 1960. augusztus 20-án amnesztiát kapott. 1967-ig főképp fordításokból élt, ám ekkortól az Élet és Irodalomnál szerződést kapott.

1977–1982-ig a kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgja volt, de ellenzéki magatartása miatt elbocsátották. Attól kezdve szabad foglalkozású író volt. 1983–1986 között Nyugat-Berlinben élt. 1989-ben visszatért Kaposvárra. A rendszerváltást követően az SZDSZ tagja volt 2004-ig, amikor a párt politikája elleni tiltakozásból kilépett. Az Élet és Irodalom, a Beszélő és a Magyar Narancs című újságoknál dolgozott.

[szerkesztés] Válogatott bibliográfia

• Fiatal szemmel. Versek (Szépirodalmi, 1953)
• Ütni az ördögöt (Magvető, 1956) Elkobozva, 1957.
• Változatok egy közhelyre (Magvető, 1968)
• Tragikomédiák (Magvető, 1969)
• Különremény (Szépirodalmi, 1972) Elkobozva, a kinyomtatott példányok a nyolcvanas évek közepén kerültek elő.
• A nemek és az igenek. Válogatott versek (Magvető, 1976)
• Lonci narancssárgában (Szépirodalmi, 1976)
• Ruhapróba. Válogatott műfordítások (Európa, 1976)
• Történetek egy hideg faházban. Írások a hűség és hűtlenség tárgyköréből (Szépirodalmi, 1978)
• Ürügyeim (Magvető, 1979)
• A derűlátás esélyei (Szépirodalmi, 1981)
• Jönnek a bájos tények (Szépirodalmi, 1983)
• A Maradjhű-utcában (Szépirodalmi, 1985)
• Az utolsó szó jogán (AB Független, (szamizdat), 1986)
• Kilenc dráma (Szépirodalmi, 1988)
• Emlékezés a régi szép időkre (Katalizátor Iroda, (szamizdat), (1988), Napra-forgó, (legális, második kiadás) 1989)
• Bedobom a törülközőt. Publicisztikai írások (Napra-forgó, 1989)
• Nem vagyok kikerics (Szépirodalmi, 1990)
• Kalap és villamos. Gyermekversek (T-Twins, 1992)
• A szerző szeretné, ha a pofa feje és a csomó emlékeztetne egymásra. Hat dráma (Pátria könyvek, 1992)
• Üzenet mélyvörös levélpapíron. Esszék és publicisztikai írások (Pesti Szalon, 1993)
• Én és az Isten. Versek (Pesti Szalon, 1994)
• Időm Gombroviczcsal (Pesti Szalon, é. n. (1994))
• A csomó. Elbeszélések (Pesti Szalon, é. n. (1995))
• Az ötlábú bárány. Publicisztikai írások (Pesti Szalon, é. n. (1996))
• A szabadság titokzatos bája. Esszék, kritikák, portrék 1967–1997. (Palatinus, 1997)
• Utasok a senkiföldjén. Jóbok könyve (Palatinus, 1998)
• Szögek. Összegyűjtött versek 1952–2000 (Palatinus, 2000)
• Versdokumentumok, magyarázatokkal 1949–1956 (Palatinus, 2001)
• Ismerős úr a csúszdán. Publicisztikai írások (Noran, 2002)
• Zárt térben Önéletrajzi regény (Noran, 2003)
• A fogadás. 18 dráma (Noran, 2004)
• Kérdések, barátaimnak. Versek (Noran, 2004)
• Halpagár. Gyermekversek (Noran, 2005)
• dr. Noha. Történetek (Noran, 2005)

Fontosabb szerkesztés:

• Lukács György: Megélt gondolkodás – Életrajz magnószalagon (Magvető, 1989)

[szerkesztés] Elismerései

• 1952: József Attila-díj
• 1983: Frankfurter Autorenstiftung-díj
• 1988: osztrák műfordítói díj
• 1990: Színikritikusok Díja
• 1991: a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Díszített Csillagrendje
• 1993: Parnasszus-különdíj
• 1993: Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának (IBBY) különdíja
• 1996: Soros Alapítvány életmű-díj
• 2005: Kossuth-díj

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Német nyelvű méltatás
• Vágvölgyi B. András: Eörsi István (Kalligram, 2003)