Dúsított urán
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A uránnak két izotópja található a természetben: a 235-ös (0,72%) és a 238-as (99,28%) tömegszámú. Zárójelben a természetes urániumban való részarányuk van föltüntetve. Elhanyagolható mennyiségű a 234-es tömegszámú urán, ami a 238-as leányeleme.
A 235-ös urán képezi az atomreaktorok tüzelőanyagát. Neutronbefogás után két kisebb magra bomlik, miközben 1-3 neutron szabadul föl. Ahhoz, hogy a láncreakció beinduljon, az egy hasadás során felszabadult neutronok közül legalább egynek egy újabb 235-öst kell hasítania. A 238-as izotóp azonban jó neutronelnyelő, így fékezi a láncreakció kialakulását. Az atomerőmű felépítésétől, valamint a moderátor anyagától függően a természetes urán 235-ös tartalmát 3-4 százalékra kell növelni (összehasonlításképpen az atombombában 98% fölött kell hogy legyen a 235-ös urán részaránya). Ezt az eljárást nevezik az urán dúsításának, eredménye pedig a dúsított uránium. A fennmaradó szegényített urán melléktermék, amit újabban a katonaság használ fel - nagy sűrűsége és áthatolóképessége miatt páncéltörő lövedékeket készítenek belőle.
Az urán dúsítása nagy technikai nehézségekbe ütközik, mivel kémiailag a 235-ös identikus a 238-as izotóppal, így olyan eljárásokhoz folyamodnak, amik a tömegkülönbségen alapszanak. Ilyenek a diffúziós, a centrifugás, és a fúvókás módszer. Ehhez az uránt gázosítani kell (urán-hexafluorid UF6), majd csak ezután következik a dúsítás.
Based on work by