Dénesfa
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
|
| Régió | [[Nyugat-Dunántúl]] |
| Megye | Győr-Moson-Sopron |
| Kistérség | Kapuvári |
| Rang | község
|
| Terület | 17,54 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 9365 |
| Körzethívószám | 96 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Dénesfa község Győr-Moson-Sopron megyében, a Kapuvári kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Magyarország észak-nyugati részén, a Kisalföldön a Rábaköz délnyugati sarkában a Répce-síkságon helyezkedik el. Vasútállomással rendelkezik a Csorna—Porpác vonalon. A 86-os főúttól 8 km-re, a 85-ös főúttól 18 km-re van. A legközelebbi város Kapuvár, 8 km távolságban. Éghajlata a táj jellegének megfelelő, a Répce mellett különleges mikroklíma alakult ki, ahol az örökzöldek is otthonosak. A Répce egykori árterén, a község belterületén, a 18. század utolsó harmadában kezdték kialakítani a már védett parkot.
[szerkesztés] Története és mai élete
* A település első említése 1402-ből, Dienesfalva formában fordul elő. A hagyomány szerint a cseh Ottokár ellen vonuló Béla király seregé-ben volt Vezekényi Zyriacus leszármazottja, Dénes, aki a királyt védve súlyosan megsebesült. Ezért 1265-ben a királyi erdőőrök Székás nevű birtokából Szemere mellett öt jobbágytelekre való földet adományozott neki a király. E területet róla nevezték el Dénes falvának. Egy 1782-ből származó iraton láthatjuk első ismert pecsétjét. Ezen élével lefelé fordított, jobbra néző lebegő ekevas látható, alatta szá-rukkal alul összefonódó búzaka-lászok. Az ekevas felett felirat ol-vasható: DÉNESF. 1401-ben árvíz pusztítja a területet. Első írásos említése 1406-ból való „Dyenesfalue” alakban. A 16-17. században Tótfalu néven is említik. Középkori birtokosai a Dienesfalvyak. A 16. század elején a később utód nélkül elhalt Dienesfalvy Tamás és unokaöccse, Benedek, majd ennek fia, Tamás birtoka. Ez utóbbi Tamás is magtalanul halt el, és a Dienesfalvy-örökségre 1576-ban Nádasdy Kristóf és Poltran Balázs Vas megyei nótárius szerzett adományt. A Cziráky család is birtokos ekkor a községben, bár a birtok annyira kicsi, hogy jobbágytalan nemesi helynek számít és az adólajstromok sem említik. A 16. század nyolcvanas éveiben - talán a Répce ál-landó áradásai miatt - lakói annyira elszegényedtek, hogy birtokállományuk nem érte el a jobbágykapu negyedrészének nagyságát, ezért adózás szempontjából a megyei taksát fizető zsellérközségek közé kellett felvenni. 1600-ban árvíz miatt teljesen lakatlan, a vetéseket is tönkretette az áradás, s a 17. században lakossága is csökkent.
* 1610-ben Cziráky Mózes felépítette a kastélyt. 1620-ban II. Ferdinánd bárói rangra emeli Cziráky Mózest, aki látványo-san gyarapítja birtokait, és a IV. Bé-la korabeli kastély helyén felépíti a ma is látható egyemeletes kastélyt. A majorüzem - a Czirákyak birtokában - a 17. században is mű-ködött. Báró Cziráky László a ku-rucvilág kezdetén, 1703-ban elzá-logosította a községet idegenek-nek, és csak 6 évtized múltán került vissza a család tulajdonába. Az el-ső zálogbirtokos Zellinger Mátyás volt. Cziráky László, a nagy birtok-szervező váltotta vissza Dénesfát - a falut, a kastélyt és majorüzemet - a bérlőktől. 1767-ben itt is megtör-tént az úrbérrendezés. A 18. szá-zadban a földet kétnyomásos rend-szerben művelik, majd a 19. szá-zadtól kezdik minden évben bevetni az egész határt. A kuruc kor pusztítása, a bérlők és a zálogbirtokosok nemtörődömsége kipusztította Dénesfa korábbi ma-gyar lakosságát annyira, hogy a 18. század elején német nemzetiségű családokat telepítettek le, valószí-nűleg Zellinger és Schmidlin báró idejében. Az 1728. évi névsor - a 17. században is Dénesfán élő Gyűrű, Győrvári és Molnár családokon kívül - csupa német nevet tűntet fel. Ez a betelepített német lakosság nem bizonyult sem állandónak sem szívósnak, öt évtized múltán egyetlen idegen nevet sem találunk már Dénesfán, a németség legnagyobb része elvándorolt vagy beolvadt a magyarságba.
A tagosítás 1854-ben történt. 1900-ban ismét árvíz pusztítása nehezítette meg a lakosság életét. A helyzet csak 1908 után változik, amikor is megalakul a Rábaszabályozó Társulat.
* 1920. október 20-án landolt a település határában az a repülőgép, amelyik IV. Károlyt, az utolsó osztrák császárt és magyar királyt hozta Zürichből. 1919-ben itt is megalakul a direktórium, Kégli János vezetésével. 1921-ben a visszatérő IV. Károly repülőgépe a falu határában ért földet.1945-ben a II. világháborút követően a földosztó bizottság 107 igénylő között 546 kat. hold földet osztott ki. 1959-ben megala-kult a Kossuth Tsz, majd 1963-ban egyesült a beledi Előre Termelő-szövetkezettel. 1970-ben megszűnt az önálló tanács, a falut közigazgatásilag Beledhez csatolták. 1972-ben megszüntették az önálló isko-lát. A gyermekek Cirákra járnak is-kolába. 1989-ben elkészült a veze-tékes ivóvíz hálózat. Az 1990. évi önkormányzati választások után a falu ismét önálló lett, kialakították a körjegyzőséget. 1991-ben beindult az alsó tagozatos iskola. 1994-ben a földgázvezeték, 1994-ben a telefonhálózat készült el. 1992-1997 között út- és járdaépítések, intéz-ményi felújítások kerültek sorra.
* Napjainkban osztrák, német, erdélyi családok vásároltak meg üresen álló házakat, fejlődő település.
[szerkesztés] Látnivalók
A község történelme és természeti környezete a turizmus fellendítésének potenciális tényezője lehet.
- A Cziráky-kastély, a kastélypark, a Királykápolna egyben természetvédelmi terület is. A kastély és a park a Répce árterében fekszik, ezért már a kastély építése előtt kialakították a védőgátat, amely a gyakori áradástól mentesítette a területet. A Cziráky-kastélyt a családi hagyomány szerint az 1627-ben elhalt Cziráky Mózes építtette. Eredetileg valószínűleg vízi vár lehetett négyszögletes udvar körül. A finom vonalú, toszkán oszlopos erkéllyel és timpanonnal díszített klasszicista kastély feltehetően 1825-30 között, Hild József tervei nyomán kapta mai formáját. A kastély parkját gazdái ártéri ligeterdőből messze földön híres
- angolparkká formálták. A park kialakítása az 1840-es évek-ben kezdődött a tölgy-kőris-szil ligeterdők legszebb egyedeinek meghagyásával. Ekkor épülhetett a park tava is, amelyet a Répcéből tápláltak mesterséges csatornán. A nagyobb ültetések 1910 táján befejeződtek, ezután már csak kisebb cserjetelepítés volt. A kert angolpark jellege ma is jól látható - a nagy tisztásokról szép rálátás nyílik a kastélyra és az egyes kiemelkedő fákra. Faállománya igen gazdag, 41 fenyő-, 128 lombos és cserjefaj díszíti, köztük az utóbbi évtizedek fiatal telepítései is. Az öreg parkban nem ritkák 350-400 éves tölgyma-tuzsálemek, a malomárok mellett pedig az 1700-as évekből szárma-zó mocsárciprusok magasodnak. Fenyőik közül a mamutfenyő a leg-nagyobb 115 cm átmérővel, de alig kisebb a hosszútűs erdeifenyő, és hasonlóan nagyok a tó körüli mocsárifenyők. A kastély halasta-vában és a kavicsbánya tavaiban kiváló horgászási lehetőség biztosí-tott. Említést érdemel a 18. századi későbarokk sírkő a parkban, ame-lyet II. világháborús emlékművé alakítottak.
A Cirák és Dénesfa között álló
- Királykápolna (Ciráknál ld. a fényképet) a trónfosztott és Svájcba űzött Habsburg IV. Károly király másodszori visszatérésének emlékét őrzi. Az 1921. október 21-én Svájcból indított akció, melynek célja az volt, hogy a magyar királypártiak - köztük a falu birtokos urának - segítségével Károly ismét visszaszerezze a trónt, négy és fél órás repülőút után itt ért véget. Károly útja innen madeirai száműzetésbe vezetett, a repülőgépből múzeumi tárgy lett, ott pedig, ahol a gép leszállt, kápolnát emeltek az utolsó magyar király visszatérésének emlékére.
A falu határában, a Répceszemere—Dénesfa közötti közlekedési út és a Répce között található
- az 1977 óta védett fás legelő. 1851-ben Fényes Elek szerint 174 hektárnyi legelő volt itt, az egész akkori községhatár egynegyede. Legeltetésre alkalmassá tétele előtt a terület faállománya a Répce árterének keményfa ligeterdeje volt (tölgy, kőris, szil), ma is leggyakoribbak az öreg kocsányos tölgyek, a legidősebbek közülük 300-350 évesek lehetnek, csúcsszáradta, 20-25 m magasak, kerületük elérheti a 620 cm-t is. A fehér gólya itt még a fákon is fészkel. Az üde, félnedves-nedves, fás legelőt ma is használják.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Győr-Moson-Sopron megye kézikönyvéből Kelemen Endréné irása lett átdolgozva.
Based on work by