Csolnok
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
|
| Régió | Közép-Dunántúl |
| Megye | Komárom-Esztergom |
| Kistérség | Dorogi |
| Rang | község
|
| Terület | 18,70 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 2521 |
| Körzethívószám | 33 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Csolnok község Komárom-Esztergom megyében, a Dorogi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Csolnok Budapesttől 40 Km-re, Komárom-Esztergom megyében található. A település legmagasabb pontja a Nagy-Gete hegy, melynek gerincén vezet át az országos kék-túra nyomvonala. Földrajzi fekvéséből adódóan a település külseje az idelátogató szemében igen vonzó: a hegyekkel és dombokkal körülölelt völgyben, girbegurba utcácskákban szépen rendezett portákat, lankáin szőlős kerteket lát.
[szerkesztés] Története
Csolnokról az első írott emlék 1232 -ből maradt fenn, amikor a Csolt nemzetség ősi birtoka volt. 126 -ben a szolgagyőri vár tartozéka, de az óbudai klarisszáknak is volt itt birtokuk. Az apátnő 1263 -ban a rend csolnoki szőlőjéből átengedett egy részt a nyúlszigeti (ma margitszigeti) apácáknak. Plébániája az 1332-1337. évi pápai tized jegyzékében már szerepelt, s akkor a budai főesperességhez tartozott. Az 1531. évi adóösszeírás szerint Csolnok még mindig a nyúlszigeti apácák birtoka. A török hódoltság alatt a falu egyelőre még lakott hely maradt. Az 1569. évben Pilis megyéhez tartozott, s ebben az időben 10 jobbágytelek után adózott. Lakói református vallású magyarok voltak, szervezett egyházkösséggel és templommal. Egy évvel később (1570 -ben) már csak 8 porta fizette az adót. A falu és határa a budai pasa fennhatósága alá tartozott, konkrétabban az esztergomi bég alá. II. Mátyás király (1608 -ban) az egész falut a budai klarisszáknak adományozta. Az 1647. esztergomi összeírás szerint 6 porta után volt adóköteles a falu. Az elnéptelenedés 1696 -ban érte a falut a felszabadító háborúkkal járó betegségekkel s pusztításokkal kapcsolatossan, de néhány év alatt ismét benépesült. A török uralom után a felszabadult országrészek elnéptelenedettsége elkerülhetetlenné tette a telepítéseket. Nagyrészt a gazdaság fellendülés biztosítására, munkaerővel való ellátására, de a "rebellis" magyarok ellensúlyozására is német és szlovák lakosokat kellett a magyar falvakba betelepíteni. A telepítéseket a Habsburg hatóságok, az Udvari Haditanács, az Udvari Kamara, majd később a gazdagabb földesurak szerezték és bonyolították. A Dorog-Esztergom vidék szénbányászatának első írásos emléke Csolnokhoz fűződik. 1781.január 21.-én Rückschuss Antal Ruhr-vidéki bányász és Krempf József Csolnok német nyelvű bírája írásban megállapodott a Miklósberek területén kitermelt szén ellenértékének befizetéséről. A kitermelt szén mintegy 50 mázsa, ami a paplak fűtésére elegendő volt.
[szerkesztés] Betelepítések
[szerkesztés] A betelepítés első üteme
A bécsi udvar telepítése már a 17. század végén megindult. Ilyen volt pl. Dorog betelepítése 1694 -ben Svábföld -ről, Süttő 1699 -ben Elzász -ból, ugyancsak Elzászból Csolnok első betelepítése. Ekkor 1700 -ban 18, 1715 -ben 34 család lakta a falut, és ezek között 8 család német volt. A magyarok református, a németek katolikus vallásúak voltak. Ez utóbbiak egyházilag Doroghoz tartoztak. Az 1731. évben már összesen 38 család lakott a községben. Az 1738. év elején egy pár hónapig tartó pestisjárvány tizedelte meg a községet, és ekkor az itt lakó magyar lakosság nagy része elköltözött Úny, Tinnye és Nagysáp községekbe.
[szerkesztés] A telepítések második szakasz
Lassú ütemben már 1696 után történtek. 18. század elején fokozott tempóban érkeztek német telepesek az országba. Legtöbbje Dél- és Nyugat-Németországból jött. És nem az Alföld, hanem a Dunántúl és ezen belül is főként a bakonyi, vértesi, budai hegyvidékek és a Baranya-tolnai terület volt a telepítések fő színtere. A kamara arra törekedett, hogy Buda körül megbízható körzet alakuljon ki. Komárom megyében Eszterházi József, a tatai uradalom birtokosa Elzászból, a Rajna vidékéről, Würtenbergből és Bajorországból telepített németeket. Esztergom megyében a telepítés az érsek nevéhez fűződött, amelynek végrehajtásában gróf Grassalkovich Antal járt az élen. A szlovákokat a hegyes vidékekre, (Pilisszentkereszt, -szentlászló, -szentlélek, -szántó, Kesztölc,Piliscsév), a németeket az elnéptelenedett falvakba telepítették. (Dorog, Csolnok, Leányvár, Pilisvörösvár, Pilisszentiván, Piliscsaba, Solymár, Perbál, stb.) Az emberanyagot és a legjobb szaktudású munkaerőket pedig onnan szerezték be, ahol a legnagyobb volt akkoriban a túlnépesedés, vagyis a Rajna környékéről, Elzászból. Pesty Frigyes történetíró (1823-1889), aki elsőnek foglalkozott helytörténeti feldolgozásokkal az 1864 -ben készült Magyarország helységnévtárában a következőket írja a csolnokiakról: "Die deutsche Einwohner vermuten ihre Abstammung aus Asatzia zu haben" (magyarul: a német lakosság úgy véli, hogy származásuk Elzászból való). Ezt alátámasztja az is, hogy Csolnok lakósai megtartották a Rajna-frank nyelvi alapot, de ezt egy kissé módosította a környék bajor-osztrák származású lakósainak nyelvjárása és így most már Csolnokon Rajna-bajor nyelvjárásról (kevert nyelvjárásról) lehet beszélni. Ez a második telepítés 1738 -tól 1749 -ig tartott, de úgy hogy a legnagyobb csoport, a falu jelenlegi német lakosságának több mint a fele, kb. 400 lélek az 1749. évben érkezett. Ekkor volt ugyanis a "nagy svábvonulás (költözés)", azaz a "Der Grosse Schwabenzug". A csolnokiak tehát Elzászból valók, a Rajna hegyes-dombos vidékéről. Gróf Grassalkovich Antal, mint kamaraelnök, aki a klarisszáktól átvette e környék uradalmait, Csolnok kegyura is volt. Mint ilyen a nagy pestisjárvány után hálából új templomot építtetett. Éspedig az 1700 -ban épült régi templom helyett és mellett. Valószínűleg az református templom volt. A mai templom melletti tanítói lakások helyén állhatott. Annak romjaiból épült az új, a mai templom.
[szerkesztés] A betelepítés harmadik része
Az 1782. évben hatalmas tűzvész pusztított a faluban, 48 ház leégett az elpusztult házak lakóinak többsége Leányvárra és Dágra költözött. Ezek pótlására a harmadik telepítési hullámban 1785-1786 -ban egy újabb csoporttal, de most már lényegesen kisebb számú csoporttal bővült a község lakossága. Ez a három csoportban érkezett lakosság a Grassalkovich által szlovákokkal is bővült telepesekkel együtt az eltelt több mint 250 év alatt összekovácsolódott. Ma már nehéz megállapítani, hogy melyik család ősei jöttek az első, a második vagy a harmadik hullámban.
[szerkesztés] Őnálló pélbánia alapítása
Grassalkovich még az 1738. évben önálló plébániát szerveztetett Csolnokon. Az első anyakönyvi bejegyzések ettől az évtől kezdve íródtak ! (Sajnos úgy ismeretes, hogy ezek az anyakönyvek az 1944/1945. év telén, a három hónapig tartó front eseményei során megsemmisültek.) A csolnoki templom tehát 1988 -ban ünnepelte 250 éves jubileumát !
[szerkesztés] 1738 -tól a csolnoki plébánosok névsora
- 1738 - 1742 Apranics István (hozzá tartozott Dorog is)
- 1742 - 1779 Kurbel Pál
- 1779 - 1811 Grelb Mihály
- 1811 - 1830 Veszelovszky Károly
- 1854 Szeicsek János (Tirnaui) (trnavai apát)
- 1854 - 1855 Haskó József
- 1855 - 1876 Csitta Károly
- 1876 - 1877 Reit Imre
- 1877 - 1881 Farkas Sándor
- 1881 - 1892 Levaki ......... Anton
- 1892 - 1896 Csáky Cemlini György
- 1896 - 1918 Zahratka Ferenc
- 1918 - 1920 Maninger Károly
- 1920 - 1930 Majoros Károly ( templom látogatottság 3-4 férfi, 6-7 nő)
- 1930 - 19.. Dr. Bokovits József
- 1946 - 19.. Feri Antal
- 19.. - 19.. Dombos Fülöp
- 19.. - 1988 …………
- 1988 -1993 Béla Csaba László
- 1993 - 20.. Dr. Szeifert Ferenc
[szerkesztés] Nevezetességei
A katolikus templomot gróf Grassalkovich Antal építtette 1767-75 között. Említésre méltó oltárképe, amely a templom védőszentjét, Nepomuki Szent Jánost ábrázolja. Műemlék jellegű a XIX. században készült népies stílusú Szentháromság-szobor. Az épületek közül említésre méltóak: a Mayer-féle három présház, a múlt századi iskola és a Magos-hegyen lévő stációk. Helytörténeti gyűjteményünkben a kétszáz éves bányászkodás hagyományait, a lakosság életmódját, szokásait ismerhetik meg az idelátogatók. Igen közkedveltek a rendszeresen megrendezésre kerülő falunapok, zenei fesztiválok, fúvóshangversenyek.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
 |
Ez a településről szóló lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Based on work by