Kesztölc

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koordináták: é. sz. 47.71201° k. h. 18.79573°

**Kesztölc**

Régió	Közép-Dunántúl
Megye	Komárom-Esztergom
Kistérség	Dorogi
Rang	község
Terület	21,98 km²
Népesség
Összesen: 2605 fő (2001) Népsűrűség: 118,52 fő/km²
Irányítószám	2517
Körzethívószám	33
Térkép é. sz. 47.71201° k. h. 18.79573°	település Mo. térképén

Kesztölc község Komárom-Esztergom megyében, a Dorogi kistérségben.

Hosszan elnyúló falu a Pilis hegység aljában. A Kétágú-hegy, Feketehegy, Pilisnyereg, Klastromi szirtek alatt húzódik meredek lejtőjű dombok között. A hegyek lábánál eredő források vizét a Kesztölci-patak és a Topolka patak szállítja a Kenyérmezői-patak közvetítésével a Dunába.

Kesztölc története

Nevét szláv eredetűnek tartják. Kostolac kis várat, erődtemplomot, zárdát jelent. Nevéhez a Claustrum, Kloster, Kostel kicsinyített alakján keresztül is el lehet jutni. Eredetét Osváth a 12-15. Századra vezeti vissza. Borovszky szerint az elzászi Kestenholz nevére emlékeztet, ami gesztenyefát jelent. Pesty szerint a múlt század közepén a „tótok” Kesztelecznek - ma Kesztucnak - mondják, míg a németek Gesticznek ismerték. Az oklevelekben sokféleképpen írt falunevet 1907-ig szinte minden feldolgozás Kesztölcznek írja.

Okleveles említése 1075: Kestelci.

A falu területén folytatott régészeti ásatások során több ízben előkerültek későbronzkori urnasíros kultúra temetőjére utaló edények.

A község határában vezetett a római korban Brigetio-t Aquincum-mal összekötő főútvonal. A limesút mellett nagy kiterjedésű római településre utaló leletanyag került elő. Feltehető, hogy a település területén edényégető kemence létezett. A népvándorlás során avar törzsek lakták ezt a területet. A honfoglalás korában a hatalmas Pilis-erdő a fejedelmi Árpád-család birtokterülete volt. A község első írásos említése I. Géza király által alapított garamszentbenedeki apátság alapítólevelében történik. Az alapítólevél szerint I. Géza király a garamszentbenedeki apátságnak kesztölcön 7 szőlőt 5 vincellért és 2 eke földet adományoz. „ in Kestelci ...t.m ad 2 ar, 7 vineas et 5 vinitores „.

A község a történelem folyamán (XI-XIII.) Esztergom vármegyéhez később Pilis vármegyéhez (XIII-XIV.) majd (XVI.) újra Esztergom vármegyéhez tartozott.

A hegyek alatt elterülő napsütötte oldalakat homorú völgyekkel szabdalt dombok kitűnő lehetőségeket nyújtottak a szőlőművelésre. A honfoglalás idején a feltevések szerint a Pilis-hegység völgyeiben apró szláv települések voltak találhatók, amelyek megyét alkottak, élén a zsupán állt. Ezek a megyék az egykori Nagymorva ország részei voltak, a későbbiek során csaknem teljesen elmagyarosodtak. Feltehetően a Pilis-hegy kopár csúcsáról (plis = kopasz ) kapta a nevét. A kétágú hegy korábban Velka- és Bieala skala néven volt ismert.

A megye Árpád-kori helynév anyagában található, aránylag kis számú szláv nép közé sorolják a Pilis oldalán Kesztölcöt, délebbre Kirvát és a Duna bal partján Karrát. Feltehetően korábban a királyi várbirtok részét képezte. A királynak és a királynénak 24 faluban voltak földműves udvarnok, szőlős azaz vincellér, bocsár azaz pohárnok, boradó, méhész, vadász, zabadó, szakács, selyemadó, solymár, csónakos, lovász, csősz, tárnok, szolgáló népei, és ezek tisztjeiként működő harcos jobbágyok. A szolgálónépi falvak főként a szőlőtermő vidékeken csoportosulnak. Az udvari birtok eladományozása a nagy királyi egyházak részére az államszervezéssel kezdődött, és szinte minden király trónralépésével folytatódott. A legtöbb birtokot az esztergomi érsekség kapta, a XII. sz. közepétől külön birtokolt az érsek és külön a káptalan. Az érseknek és a káptalannak a megyében mintegy 12-12 faluban voltak birtokai, melyeket három évszázad során szereztek.

Az érsek Esztergomon kívül birtokolt Arad, Búcs, Ecse, Farnad, Héreg, Hort, Kövesd, Kémend, Muzsla, Ölved, Örs, Szőgyén faluban.

Kesztölc - Béla, Csév, Dorog, Kőhidgyarmat, Kakat, Kéménd, Náda, Örs, Tardos és Zsalazsom falukkal, továbbá Esztergom mellett hét külvárossal. Úrkút, Szentgyörgy, Petyen, Libár, Örmény, Ujfalu és Szentpál - a káptalan birtokába került.

A felsoroltakkal bizonyítást nyert, hogy Kesztölc mint korábbi eredetében udvari birtok az Árpádok családi birtoka volt, lakói a királyság udvari intézményeit szolgálták ki.

Az egyházi szervezet határai eltértek a vármegye határaitól. István király az 1001-ben létesített esztergomi érsekség határait 1009-ben úgy állapította meg, hogy Visegrád megyét melyhez Esztergom megye déli felét is számította a veszprémi püspökséghez csatolta. Így történt, hogy 1397-ig Kesztölc egyház-igazgatásilag a veszprémi püspökség budai főesperességéhez tartozott, közigazgatásilag még 1439-ben is Pilis megyéhez sorolják. A Pilis erdő kezdetben Visegrád megyéhez számított, de a királyi erdő ispánságok 1200 körüli önállósulásával Pilis az erdő széléig elkülönült Visegrád valamint a helyét elfoglaló Pest megyétől. Ákos palotája Kesztölc és Csév még Esztergomhoz számítható, de Szentlélek és Szentkereszt monostora (Klastrompusztán) már a pilisi királyi vadászház előzménye miatt Pilis megyéhez tartozik. A környékre döntő hatással volt Esztergom. A birtokadományozások változtatták meg alapvetően Kesztölc helyzetét. 1075-ben I. Géza a garamszentbenedeki apátságnak tett adománya Kesztölcön: 2 ekényi föld, 7 szőlő és 5 vincellér „in Kestelci ...t.m ad 2 ar, 7 vineas et 5 vinitores”. A leírtak bizonyítják, hogy Kesztölc királyi, majd az adományozás következtében káptalani birtok volt. A falu lakói főleg mivel vincellér és szőlő adományozására került sor főleg szőlőműveléssel foglalkoztak. A falu lakóinak zömét azok a „szabad” állapotú jobbágyok tették ki, akik mind a királyi mind a káptalani birtokokon megtalálhatók, vagy várjobbágyként vagy harcos jobbágyként. A dolgozó köznép zöme királyi birtokon félszabad szolgálónép volt, később mint egyházi kézre jutott udvarnok lakói telkes jobbágyok lettek.

Az oklevélben említett 2 ekényi földdel és 7 szőlővel gazdálkodó vincellérek feltehetően „vegyes” birtoklással és füvön osztással gazdálkodtak. A marhatartás elsősorban a földművelésnek van alárendelve, az ökör igavonó állat, a ló pedig közlekedési eszköz.

A szőlőt a már említett Kétágú-hegy alatti „mál”-okon termesztettek. A szőlő után tartoztak a földbér kifizetésével, a boradó, bordézsma elnevezése csöböradó volt. A felsoroltakon kívül a káptalan követelt még vásár és útvámokat is.

A falu a háznépek által lakott telkekből állt, minden belső telekhez a határban szántóföld és kaszáló tartozott. Az Árpád korban a falvak lakossága általában magyar nyelvű volt, mint erről a határjárások alkalmával feljegyzett határnevek vallanak. Valószínű besenyők vagy besenyő birtokos emléke a Nyír és Kesztölc között említett Besenyőként, ugyanakkor bizonyított, hogy Nyír 1268-ban kun birtokos kezén volt, és ennek kesztölci határjeleit 1333-ban a jászok szántották el, akik Csév és Kesztölc között levő Kiscsabán a mai Tatárszállás dűlő környékén laktak.

A korábban említett Nyír (Kesztölcön ma is dűlőnév viseli a szomszédság nyomait „Nyíri”) a középkorban virágzó településként létezett a törökkorban semmisült meg. Esztergomból több út vezetett Buda felé. Az egyik fontos középkori közlekedési útvonal Esztergom mellett Örményen át, Kovácsit érintve Nyír és Bajon között Kesztölc és Csév felé tartott, Kesztölcről az eredeti Szent Kereszt pálos kolostort érintve a hegyoldalban Szántói felé ereszkedett le, míg a másik un. „Kövesd” út Csévből a hegyen át Kürt (Pilisvörösvár) felé haladt. Az Esztergom városon átvezető főút Kovácsin haladt át egyik ága a Nyírkő (Strázsa) hegyet nyugatról megkerülve egyesült az előbbi úttal, s egyben elágazott Kesztölc avagy Csév felé, másik ága elkerülte a pilis délnyugati előhegyeit, és Dorognál egyesült a Komárom felől Volmoton (Leányváron) át Buda felé vivő nagy úttal. A tatárok Esztergom és környékét 1242 telén feldúlták fölégették, lakóit lemészárolták. A települések lakóinak lélekszáma erősen megritkult. Ez történt Kesztölcön is. A tatárjárást igazolja a falu határában lévő Tatárszállás elnevezésű dűlőnév, hol a szájhagyomány szerint a tatárok azokat a hajítógépeket készítették, melyekkel Esztergomot ostromolták.

Kesztölcről 1075 után a XIII. század végéig nem ismertünk írott adatokat. A következő feljegyzésekkel találkozunk Kesztölc történetével kapcsolatban a különböző történelmi forrásokban 1075 után 1294 és 1397 között. Közben az esztergomi káptalan szerez itt birtokokat, mert 1294-ben III. András király oklevele, mely a káptalan egyik kesztölci jobbágyát is említi, Kesztölcöt már a káptalan falujának mondja. A kesztölci birtokszerzésre vonatkozó oklevél azonban 1304-ben Vencel cseh király betörésekor eltűnt. 1290 körül a falu a prépostnak húsvétkor 1 juhot, tojást és kalácsot, pünkösdkor 1 juhot báránnyal, november 11-én 1 disznót, minden háztól köböl zabot és 10 tyúkot tartozott adni. „Kestelz, agnum bonum et ova cum tortis.” 1294-ben az esztergomi polgárok elfogták a kesztölci falunagyot.

1304-ben a káptalan tiltakozott, hogy Vencel király elrabolta egyebek mellett Kesztölcre vonatkozó adománylevelét. 1321-ben a káptalan Oroch fia János nevű kesztölci jobbágyáról hallunk „jo.f. Oroch de v. corum cap-i Keztheuch” 1308-ban Gyönge (Gewnge) úrnő itteni fél szőlőjét a (Kesztölc mellett lévő) Szentkereszt pálos monostornak adta.

Kesztölc falut a török uralom idején is lakták, 1552-1562 között 5 ház után a töröknek 1564-ben és 1569-ben a királynak adózott. Mint hódolt község az esztergomi szandzsákhoz tartozott és az 1570. évi adóösszeíráskor 12 ház után adóztatták, s a török adóösszeírás név szerint 18 magyar jobbágyot írt össze. Eső Bálint, fia György, Kovács Márton, Sánta Máté, fia István, Bálint György, Tót János, Bender István, fia Orbán, Nímet János, Nímet András, fia István Pásztor Lukács, Szabó Együd, fia András, fia Balás, Erős Dimitör, Erős Benedek).

A kesztölciek kötelesek adózni a töröknek a következő termények és jövedelmek után: búza, kevert, must, méhkas-tized, sertés, erdő és legelőhasználat, szalma, káposzta, hagyma-tized, bírságpénz, menyasszony és hordó adó. A leírtakból kiderül, hogy Kesztölc az esztergomi szandzsák területéhez tartozott. Az esztergomi szandzsák magába foglalta egész Komárom és Bars megyét. Hont megye nyugati, Nyitra megye déli részét, Komárom megye északi felét és Pilis és Komárom megyék egyes dunántúli helységeit. 1570-ben az egykori Esztergom vármegye 29 falvát írták össze 37 lakatlan faluval és pusztával. Az egykori esztergomi járásban csak nyolc lakott falu volt. Dömös, Tát, Kesztölc, Ujfalu, Csolnok, Kirva, Lábatlan, Bajna összesen 68 házzal, a lakott falvak házszámai kisebbek voltak, mint a szandzsákban átlagban. Az említett adóösszeírásban Klastrompuszta Szent Kereszt puszta néven szerepel. A mellé írott megjegyzés szerint. Nincs a defterben Lakatlan. Birtokolja „Memi aga”.

Esztergom vármegye teljes területe hódoltságban volt. Bizonyítható, hogy a hódolt falvak magyar részre is adóztak. Esztergom vármegye megyegyűléseit a XVII. sz.-ban Érsekújváron tartotta. A megye falvaiból így Kesztölcről is az érsekújvári várhoz 1639-ben portánként 2 szekér fossznát (tüzifa) 60 dénárt és 2 karót rendelt a megyegyűlés szállítani. A török kori utolsó írásos feljegyzésben „Az esztergomi szandzsák birtokosainak összeírásakor szerepel e szerint Ziamet Hasan bin Regeb nevén szerepel a különben Esztergomhoz tartozó falu. A hosszú török-magyar együttélésre utalnak a „Kara” vezetéknevek községünkben.

Kesztölc a török uralom után ismét a káptalan birtoka lett. Vagyoni és hatalmi helyzetének ismételt megszilárdítása céljából az esztergomi káptalan 1691-ben és 17ll-ben adott ki új úrbéri szabályzatot. 1715-ben 13, 1720-ban 26 a jobbágy telkek száma, szántók írtványok területe pozsonyi köbölben 247, szőlők területe kapásban 48.

A községben 1716-tól kezdődött a szlovákok betelepítése. A török kiűzése után megmaradt kis számú magyar lakosságra döntő hatással volt a XVIII. sz. elején betelepült szlovák anyanyelvű népesség. A betelepítést megelőzte a lakosság lélekszámának nagyarányú csökkenése. Mivel a község Esztergom közelében fekszik, sőt közvetlen útvonal köti össze Esztergom városával, a várost érintő események falunk korabeli eseményeire jelentős befolyással voltak. Vidékünket a török dúlás mellett pusztították Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János hadai is. Az említett események mai napig bizonyítható nyomai a község történetében a már említett Tatárszállás dűlőnév, amely a tatárjárás 1241-1242 eseményeire utal, a Nyíri dűlőnév, amely Esztergom és Kesztölc között terült el és még az 1351-1352-ben Kesztölc Nyír szomszédjaként szerepel (Nyír egyébként a török hódoltság alatt néptelenedett el). A már korábban leírt török adóív mellett a török fennhatóság nyomait viselik vezetéknevében falu számos családja, Kara név igen gyakori 1595-ben az esztergomi vár 82 éves várparancsnoka Kara Ali bég volt, aki 1595 augusztus 17-én a Mátyás főherceg által vezetett ostrom alatt halt meg (bal karját ágyúgolyó szakította le). Az esztergomi királyi vár parancsnoka gróf Pálffy Miklós Esztergom kipusztult környékének betelepítését szorgalmazta, a török kézen levő Óbuda és Békásmegyer lakosságát Esztergom mellékére telepítette át. Az 1606-ban megkötött zsitvatoroki béke után megindult az elpusztult területek újratelepítése. A megye területére több hullámban érkeztek letelepülők új életet kezdeni főleg alföldi területekről. A Rákóczi szabadságharc alatti háborús évek a megyében is pusztítást, felégetett, kirabolt településeket, az erdőkben bujkáló, éhező embereket hagytak maguk után.

A Kesztölcre vonatkozó levéltári adatok szerint a 17.sz. végén és a 18.sz. első felében történtek döntő változások a lakosság lélekszámát és nemzetiségét illetően. Foglaljuk össze az ismert adatok alapján, hogy alakult a falu népessége.

Év Jobbágytelkek, porták Családok Lakosok Forrás

száma száma száma megjelölése

1552 5 M.N.M.

1570 12 18 Fekete L.

1593 10 Reiszig

1696 16 Németh L.

1715 13 Németh

1720 26 Bél M.

1732 231

1755 611 Can.Vis.

1761 474

1780 836 Can.Vis.

1784 158 187 864 Can.Vis.

1797 949 Can.Vis.

1812 1000 Can.Vis.

1822 1049 Can.Vis.

1827 187 190 1053 Helisclar

1828 187 1139 Lud. Nagy.

1837 1140 Fényes E.

1846 1100 Can.Vis.

1848 1020 Can.Vis.

1908 369 1964 Borovszky

1911 2032 Can.Vis.

1938 540 2265 Osváth

Az 1715 és az 1720-ból származó iratok szerint ebben az időszakban a falut zömmel magyarok lakják bár már találkozunk szlovák nevekkel is. (1720 Bucsánszky, Vojácsko, Jurmek, Pacolaj. A Pacolaj és a Bucsánszky vezetéknév Nyitra megyei eredetű.

A Kesztölci plébánián 1787. július 31-től találunk latin nyelvű anyakönyvi adatokat. 1787. Július 31-től december 31-ig a faluban született 25 gyermek. Az első anyakönyvi bejegyzés a következő:

Év, hó, nap Gyermek neve Szülők neve Keresztszülők neve Család hely

Év, hó,nap Gyermek n. Szülők neve Keresztszülők neve Család

1787.júl.3l. Maria Joannes Fafsagh Paulus Németh colonus

Anna Vojczek Maria Vallek

1787.júl.3l. Laurentius Thomas Pavlik Nicolaus Major inquilinus

Catharina Horváth Anna Adamek

Ebben az évben a következő nevű szülők szerepelnek az anyakönyvben:

Mathias Zernárik és Maria Kovács nevű szülőknek született Mathiás nevű gyermeke, Thomas Lackó Éva Kontor nevű szülőknek született Maria nevű gyermeke. Joannes Polák és Maria Lipa nevű szülőknek született Maria nevű gyermeke.Viktorionus Navratil Elizabeta Szlovák nevű szülőknek Joannes nevű gyermeke.

1788-ban született 56 gyermek, 28 fiú és 28 leány. A család jogi helyzete: 25 colonus, 29 zsellér és 2 cseléd. Leggyakoribb családnevek 1788-ban: Németh, Szlovák, Pesty, Nagy, Szabó, Guscsik, Homola, Nemes, Zúbek, Trgel, Palota, Kovács, Hertlik, Horváth, Szekrényes, Vargha, Major, Petrás, Kain, Demeter, Vastagh, Cserveni, Bakaji, Kohút, Simonek.

1830-as évben született a községben összesen 44 gyermek az anyakönyvi adatok szerint, ebből 23 leány és 21 fiú. A családok közül 20 volt colonus, 23 zsellér, 1 a falu juhásza. Leggyakrabban előforduló családi nevek ebben az évben Radovics, Bagyura, Vitek, Rúzsicska, Szlovák, Nagy, Minczér, Fekete, Vojacsek, Trgel, Velmovszky, Malinka, Trpilek, Kláni, Teszár, Hruska, Dudik.

Összehasonlítva az 1787, 1788 és 1830.-ik év anyakönyvi adatait megállapíthatjuk, hogy 1830-ban a családi nevek többsége szlovák eredetű.

A faluban a megélhetést elsősorban az 1820-as, 1830-as években is a mezőgazdaság jelentette, annak ellenére, hogy az adottságok nem voltak kedvezőek. Egy 1827. évi leírás szerint a község területén műveltek:

36 és fél hold másodosztályú-, 516 és negyed hold harmadosztályú szántóföldet, - 425 és fél hold negyedosztályú-, 170 és negyed hold kaszás harmadosztályú rétet, 322 kapás másodosztályú és 602 és fél kapás harmadosztályú szőlőt műveltek. A leírás szerint a falu legelője harmadosztályú, a faizás másodosztályú. Kiegészítésként a falu lakói mészégetéssel és a fa fuvarozásával foglalkoznak.

A káptalannak fizetett adó mellett köteles volt a falu a megye pénztárába:

997 forint 10 krajcár hadiadót

754 forint 20 krajcár házi adót

Összesen: 1751 forint 30 krajcár

Az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc hatott a falu lakóinak életére. A szabadságharc eseményeiről a falu lakói tájékozottak voltak. Ezt igazolja az a levéltári anyag, amelyben az 1848. és 1849. évi iratokat a kesztölci valamint csévi és maróti bírók „ a helység lakosai előtt hozzá tartás végett kihirdetendőket és a Város- és helység házakra kiszegezendőket” vették át. Ezek Windischgratz-től, Ferdinándtól, Ferenc Józseftől és Schifman ezredestől származó utasítások voltak. A község életében döntő szerepet kapott a történelem folyamán a szőlőművelés. A szőlőterület nagysága a filoxérajárvány idejéig nőtt, utána csökkent. A filoxéra 1891-1892-ben érte el a községet. A domboldalra ültetett régi szőlők 80%-a kipusztult. Az 1900-as évektől amerikai vadalanyokkal és egyéb szőlőfajtákkal újra betelepítették a régi szőlőhegyek egy részét.

Az 1900-as évek elején megjelent kiadvány Kesztölcöt kitűnő bortermő vidékként emlegeti, ahol a következő főbb szőlőfajokat termelik: gohér, margit, ranka, fehér és vörös denka, budai kadarka, schlamper, oportó, rácz.

A megye mezőgazdasági helyzetét elemezve, szintén ebben a kiadványban jelenik meg, hogy Kesztölc vidékén a földek homokosak. A legjobb rozs Pilismarót és Esztergom határában terem, másodsorban, Dorog, Kenyérmező és Kesztölcz községek határaiban”.

A gyümölcstermesztés területén különösen a korai cseresznye, a sárgabarack, az őszibarack és a szilva számára volt kedvező adottságú a falu területe.

Az 1914-ben kitört első világháború tragikus eseményeket hozott a község életébe. A hadköteles korosztály katona lett. Egy részük az Esztergomban állomásozó 26 császári és királyi közös ezred, másrészt a nyitrai gyalogos ezred kötelékébe került. 60 fő került ki a frontokra, akik közül 34 nem tért haza. A későbbiek során 1920-as évektől a férfi lakosság közel 50%-a a dorogi bányákban bányászként dolgozott. 1905-ben épült fel a községháza. A századfordulón távíró állomással együtt helyben volt a posta. Korábban Dorogra jártak postáért. 1938-ban a község kevés szántóval rendelkezett. A határa 3822 kat. hold, melyből 1499 kat. hold szántó, 150 kat. hold rét, 419 kat. hold szőlő, 545 kat. hold legelő, 941 kat. hold erdő, 246 kat. hold pedig terméketlen. A földek apró parcellákra voltak feldarabolva, mindössze 3 húsz holdnál nagyobb terjedelmű birtoka volt. A szántóföldek soványak és homokosak, az erdőkben meszet égettek. A lakosság a fakitermelés mészégetés mellett, főleg szőlőműveléssel foglalkozik. Kereskedelmét 7 kereskedés és a Hangya szövetkezet bonyolította. 1909-ben létesült „ A Kesztölcz és Vidéke Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet „ Schrobár József plébános kezdeményezésére. Célja a lakosság olcsó és jó minőségű árúval való ellátása, a község terményfeleslegének értékesítése. Taglétszáma 451 fő. A befizetett alaptőke 4250 pengő, Elnök: Minczér Pál gazdálkodó, ügyvezető: Hodász József tanító, igazgatóság: Völgyesi Pál, Szivek György, Kara Mátyás, Kara Mihály, Bucsánszky István. A felügyelőbizottság 5 tagból állt, ennek elnöke: Síksági Imre. A szövetkezetnek egy fűszer- és vegyeskereskedés és egy kocsma képezte a tulajdonát.

Az 1920-as években sokan dolgoztak Belgium és Franciaország bányáiban. A bányászat elterjedésével kialakultak a „kétlaki” családok: a családfő bányász, de földjük is van, amit főleg az asszony művel.

A szovjet hadsereg 1944. december 30-án 320 férfit elvezényelt „malenkij robotra”

1946 és 1948 között mintegy 180 család (kb. 250 fő) Szlovákiába települt. 1949-ben alakult meg a Józserencsét MgTsz. Tapétaüzeme ma is országos hírű. A szőlőművelés hagyományait felelevenítendő, 90 hold szőlőt telepítettek határában. 1962-ben kezdték a Falumúzeum kialakítását.