Both Béla

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Both Béla (1910. november 21. – 2002. február 20.) színész, rendező, a Madách Színház egykori igazgatója. Közismertté mégis inkább filmszerepei (Bástya elvtárs a A Tanú c. trilógiában, illetve Báthory Béla, az idős magyar-történelem szakos tanár a Szomszédok c. tévésorozatban) tették.

Tartalomjegyzék

1 Pályája
2 Elismerései
3 Szerepei
- 3.1 Televízió, Film
- 3.2 Színház
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Pályája

1932-ben diplomázott színészetből a Színiakadémián. Az akadémiáról a miskolci színház szerződtette le, színésznek, rendezőnek, színházi titkárnak és könyvtárosnak egyszerre. Még a színiiskolában feleségül vette pályatársnőjét, Móricz Lilit, Móricz Zsigmond író kisebbik, színésznő lányát.

1934 és 1941 között a Nemzeti Színház rendezője, majd azt követően a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője lett. 1945 után rendezőként és színházvezetőként is tevékenykedett többek között a Magyar Színházban, illetve a debreceni Csokonai Színházban is. 1945. január 6-án jelentkezett a Nemzeti Színházművészeti Tanácsba, ahová felvételt is nyert. A testület az Izabella téri Magyar Színházat „osztotta rá”, ahol egy tőke nélküli magánszínházba kezdett, de két év után abbahagyta és 1947-1949 között ismét a szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött, ezúttal azonban mint már igazgató. 1955-ben felkérték az Állami Faluszínház főrendezőjévé, melyet 1958-ban már a Madách Színházban látta el, aminek nem sokkal később igazgatója is lett. Igazgatása alatt – az 1960-as évek elején – a Madách Színház az ország legjobbja volt, színháztörténeti értékű előadásokat rendezett. (külföldiek közül pl: G.B. Shaw: Tanner John házassága, Shakespeare: Hamlet, Tennessee Williams: A vágy villamosa, John Milton: Elveszett paradicsom, de a második világháború után először az ő igazgatósága alatt mutatták be Madách Imre Az ember tragédiája című művét ismét, valamint szintén a nevéhez fűződik sok egyéb mellett egy új, tiszta hangú Bánk bán megrendezése és bemutatása is, a sikerdarabok mellett.

1964 és 1971 között a Nemzeti Színháznak is igazgatója volt, nyugdíjba is annak éléről ment 1971-ben.

Kilencvenedik születésnapján a Színházi Folyóirat hasábjain így köszöntötte őt Koltai Tamás: „Both Béla, a szenvedélyes színházi ember joggal somolyoghat a mai igazgatóínség láttán. Az előadások láttán pedig meg lehet a véleménye - ma is ott van minden premieren. Kivéve a Madách Színházban, az átépített budoár ünnepélyes megnyitójára ugyanis nem engedték be. Nem gyanítom a szokásos impertinenciát, inkább tapintatot látok a gesztusban. Nem akarták, hogy lássa, mi lett a színházából.
Úgy is van, jobb ez így. Isten éltessen, Igazgató Úr!”

Életének 91. évében, 2002. február 20-án hunyt el, sírja Budapesten, a Farkasréti temetőben található.