Bodola János
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Bodola János (Felsődoboly, 1754. február 14. - Nagyenyed. 1836. január 14.) erdélyi református püspök
[szerkesztés] Élete
Tanult Kézdivásárhelyen öt, a nagyenyedi kollegiumban 14, végre a leydeni akadémián három évig; innét hazaérkezvén, a nagyenyedi református község 1784 végével meghivta papjának és 1787-ben az ottani kollégium teológiai s egyháztörténeti tanszékére, egyúttal főkönyvtárnok is volt. 1799-ben kiutazott Angliába, a kollégium építésére ott gyűjtött segedelmi tőkepénz tisztába hozatalára. 1806-ban az erdélyi református egyház főjegyzőjévé választatott és kilenc évig az elbetegesedett Abáts János püspök mellett ennek kötelességeit is sokszor teljesítette. 1815-ben püspökké választották és szeptember 22. a király diplomával is megerősítette hivatalában.
[szerkesztés] Munkái
Mint a deési ref. ekklésia lelkipásztora és esperese 1785. okt. 16 Salánki Imre felett tartott halotti beszédet, mely a következő czímmel: Ifjakhoz intéztetett, de mindeneket valóságos böltsességretanitó Bölts Regula. 1787-ben Kolozsvárt jelent meg.
1762. febr. 13-tól naplót irt, amely mindmáig kiadatlan.
[szerkesztés] Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996
