Blitzkrieg

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Blitzkrieg német kifejezés, magyar megfelelője: villámháború, amely főként a II. világháborúban a nemzetiszocialista Németország által indított különböző hadműveletek stratégiáját és taktikáját jelenti (Magát a "Blitzkrieg" kifejezést sohasem használták hivatalosan a németek).

[szerkesztés] Első világháború

A korábbi hadászati elvekkel szembeforduló, újszerű hadviselési formát először az első világháborúban kívánták alkalmazni, a Schlieffen nevével fémjelzett terv alapján. Lényege az volt, hogy kihasználva Németország jobb felkészültségét, az ellenséget (Franciaországot és szövetségeseit illetve Oroszországot) még azelőtt megadásra kényszerítse, hogy maguk kellően fel tudtak készülni a harcra. Sclieffen tervében nagy szerepet játszottak a gyors csapatmozgások. A terv papíron jól festett, azonban nem állta ki a valóság próbáját. Pl. napi 30-40 km-es menettávokat írtak elő, amit egy hivatásos katona teljesít, de a német sereg nagy része sorozott polgárokból, kereskedőkből, iparosokból állt, akik nem voltak hozzászokva a nagy fizikai megterheléshez és a menet során is szinte harctéri körülményekhez. Továbbá a Németország által felvonulási terepként használt országokban (Hollandia, Belgium) több helyen ellenállásba ütköztek, amit a tervet mindenáron teljesíteni akaró tisztek és altisztek keményen letörtek. Az itt elkövetett kegyetlenkedésekkel az antant sajtója kiemelten foglalkozott, és az antant közvéleményét gyorsan a németek ellen hangolta. A valós körülmények miatt lényegesen lassabban előrehaladó német sereget végül sikerült állóháborúra kényszeríteni, amit már nem nyerhetett meg.

[szerkesztés] Második világháború

A második világháború idejére a németek már felmérték az első világháborús tervek bukásának okait, és módosítottak a kiképzési rendszerükön is, hogy a tervezettől eltérő körülmények esetén is képesek legyenek sikerre vinni a hadműveletet. Franciaország lerohanását célzó haditervükben ismét nagy szerepet szántak a villámháborús taktikának. A huszonhat évvel korábbi tapasztalatokat kamatoztatták, a villámháborús taktika legfőbb célja az lett, hogy az ellenségnek semmiképpen sem szabad időt hagyni statikus védelem kiépítésére, állandóan mozgásban tartva, űzve kell szétforgácsolni erőit, illetve bekeríteni az erősen védett állásokat (tapasztalatok bizonyítják, hogy a védekező harcok lelkileg sokkal megterhelőbbek a támadóknál, és az állandó menekülés-állásfoglalás-bekerítés-kitörés-menekülés gyorsan aláássa a legénység morálját). Paradox módon a francia hadvezetés éppen ellenkező következtetést vont le az első világháborús tapasztalatokból, és az erődökben látta a hatásos védelem eszközét. Erődrendszerüket a németek megkerülték, és a tétova francia hadvezetésnek, a gyors harckocsiékeknek, a jól szervezett utánpótlásnak hála, Franciaország 6 hét alatt vereséget szenvedett.

Az Oroszország elleni támadás során is a gyors lerohanás eszközével akartak élni, de számításaikat keresztülhúzták az Európában nem tapasztalt távolságok, és az ezzel kapcsolatos problémák: nehezített utánpótlás, kommunikáció, közlekedés, és az addig nem tapasztalt partizántevékenység is, illetve az, hogy pát hetes háborút tervezvén, nem gondoskodtak a német hadsereg téli felszereléséről. Ahogy hátráltak is oroszok, az orosz utánpótlás egyre rövidebb, a német egyre hosszabb utat tett meg a csapatokig. Mindezek együtt okozták, hogy a front télire mindig befagyott. '41 decemberére, öt hónap előretörés után a németek már Moszkva alatt áltak, de nem tudtak tovább jutni. A következő év tavaszán inkább dél felé, a Sztálin nevét viselő város felé indultak a német csapatok. A végkifejletet ismerjük.

[szerkesztés] Hatása a mai harcászatra

A mai harcászat is sokat köszönhet a villámháborús taktikának. A mozgékonyság ma már alapkövetelménye egy hatékony hadseregnek. A könnyű, gyors harcjárművek, jó tájékozódás, a csapatok gyors mozgatása nagy szerepet játszik a modern hadseregek stratégiájában is. Az amerikai hadsereg végig alkalmazta az Öböl-háborúban, majd a Szaddam Husszein megdöntésére indított (vitatott jogosságú) háborúban is.