Baróti Lajos
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Baróti Lajos (eredetileg Kratochfill) Barót (ma: Románia), (1914. augusztus 19. - 2005. december 23.): magyar labdarúgó, később edző, Baróti Dezső irodalomtörténész testvére.
[szerkesztés] Pályafutása
Szegeden folytatott jogi tanulmányokat (1940-ben az abszolutóriumig jutott). A Testnevelési Főiskolán 1947-ben edzői, 1956-ban szakedzői képesítést szerzett. 1957 óta mesteredző. A magyar labadarúgó-válogatott szövetségi kapitánya volt 1957 és 1966 illetve 1975 és 1978 között. Irányításával a magyar válogatott a világbajnoki döntőbe jutott 1958-ban, 1962-ben, 1966-ban és 1978-ban. 1989-től a Magyar Labdarúgóedzők Testületének tiszteletbeli elnöke.
[szerkesztés] Játékosként
- 1939-41 2-szeres válogatott
- 1935 a főiskolai világbajnok csapat tagja
[szerkesztés] Szakvezetőként
- 1948-52 Győri Vasas ETO
- 1952-53 Bp. Postás
- 1953-57 Bp. Vasas (Közép-európai Kupa győztes: 1956 és 1957)
- 1967-71 Újpesti Dózsa (magyar bajnok 1969, 1970 és 1970/71)
- 1972-74 Vasas
- 1979 Wacker Innsbruck
- 1980-82 Benfica (portugál bajnok 1980/81)
- 1957-66, 1975-78 a magyar válogatott szövetségi kapitánya
- 1971-72 perui válogatott edzője.