Bécsi döntések
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Horthy Miklós vezette Magyarország az első világháború után nem törődött bele az 1920. június 4-én aláírt trianoni béke rendelkezéseibe, ezért a két világháború között folytatott magyar külpolitika legfőbb célkitűzése az elszakított, magyarok által lakott területek visszaszerzése volt (lásd: revizionizmus).
A revíziós célok megvalósítására azután nyílt lehetőség, miután a hitleri Németország a elkezdte a versailles-i béke felülvizsgálatát [a Saar-vidék népszavazás általi visszaszerzése (1935. január 13.), 1936-ban a Rajna-vidék remilitarizálása, majd Ausztria bekebelezése (Anschluss, 1938. március 12.) végül a Müncheni egyezmény (1938. szeptember 29.) alapján a Szudéta-vidék megszállása (1938. október 10.)], Franciaország és Nagy-Britannia pedig feladta kelet-európai ambícióit.
Mindkét bécsi döntést Németország és Olaszország (tengelyhatalmak) képviselői hozták a bécsi Belvedere palotában.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Az első bécsi döntés
A müncheni egyezmény záradékába olasz javaslatra bevették, hogy Csehszlovákiának Lengyelországgal és Magyarországgal fennálló területi vitáit is rendeznie kell. 1938. október 9-13. között került sor a magyar-csehszlovák tárgyalásokra (Magyarországot Kánya Kálmán külügy- és Teleki Pál oktatásügyi miniszter képviselte) Komáromban. Kölcsönös megállapodás híján, a tárgyalások végeztével a két ország (1938. október 29-én) kérte a müncheni egyezményt aláíró nagyhatalmak döntőbíráskodását. Mivel Nagy-Britannia és Franciaország érdektelenségre hivatkozva kivonta magát a döntéshozatalból, a döntőbírók Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszterek voltak.
Az I. bécsi döntés 1938. november 2-án született Magyarország és Csehszlovákia vitájában, és lényegében az etnikai revíziót valósította meg.
Magyarország, az I. világháborút lezáró trianoni béke által elvett területeiből visszakapott 11 927 km²-t, zömében Csehszlovákia (pontosabban az akkor már autonóm Szlovákia) déli részét (lásd: Felvidék), benne Kárpátalja déli részével (Ungvár, Munkács, Beregszász környéke). Az 1941-es magyar népszámlálás szerint az átkerült 1 millió 62 ezer lakosnak 84%-a volt magyar és kb. 10%-a szlovák. (Az 1930-as - vitatott hitelességű - csehszlovák népszámlás szerint a magyarok aránya itt 57% volt.)
85 391 szlovák került át a magyar oldalra és kb. 67 000 magyar maradt a szlovák oldalon. (Emellett, a Szlovákiánál maradt 89 000 főnyi zsidók többsége is magyar anyanyelvűnek vallotta magát.)
A békeidőben született első bécsi döntést az európai nagyhatalmak (beleértve Nagy-Britanniát és Franciaországot) ekkor még nemzetközi jogi érvényűnek ismerték el. (Csak a II. világháború folyamán változtatták meg álláspontjukat.)
Az első bécsi döntés után kb. 4 hónappal, miután 1939. március 14-én a Tiso vezette Szlovákia önállóvá vált, és másnap Hitler bevonult Prágába (létrehozva a Cseh-Morva Protektorátust), Magyarország március 15-18 között megszállta Kárpátalja fennmaradó, saját önállóságát március 14–15-én kikiáltó részét is.
Visszakapott országrész | Terület (km²) | Népesség (fő) | Magyarok aránya |
---|---|---|---|
Felvidék déli része | 11 927 | 1 062 022 | 84,1 % |
[szerkesztés] A második bécsi döntés
Miután a romániai Szörényváron (Turnu Severin) 1940. augusztus 16-24. között folytatott román-magyar tárgyalások nem vezettek eredményre, és mivel a tengelyhatalmak mindenképp el akarták kerülni a fegyveres konfliktus kirobbanását, a német és az olasz kormány a magyar és román kormányok képviselőit Bécsbe rendelte, és a közöttük folyó vitát döntőbíráskodás révén rendezte.
A második bécsi döntés 1940. augusztus 30-án délután 3 órakor született.
A magyar kormány (gróf Teleki Pál miniszterelnök, Csáky István külügyminiszter és Hory András, a románokkal folytatott tárgyalásokon a magyar küldöttség vezetője mind erdélyi származásúak voltak), és a román kormány a döntőbíráskodást elfogadta.
- Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter naplója szerint - de ezt maga Mihail Manoilescu is elismeri visszaemlékezéseiben (lásd: Mihail Manoilescu, Dictatul de la Viena. Memorii iulie-august 1940, Bucureşti, Editura Enciclopedică, 1991, p. 212) - a román külügyminiszter elájult a döntés kihirdetésekor. Fontos megjegyezni, hogy a Szovjetunió 1940 júniusában megszállta az akkor Romániához tartozó Besszarábiát, a mai Moldova Köztársaság területét, és a második bécsi döntés kihirdetésekor javában folytak a krajovai tárgyalások, amelyek lezárultával szeptember 7-én Bulgária visszakapott Romániától 2 dél-dobrudzsai megyét, az ún. Kvadrilátert.
A második bécsi döntéssel Magyarország 43 492 négyzetkilométernyi területet kapott vissza, benne a Székelyfölddel.
Az 1941. évi népszámlálás adatai szerint a visszacsatolt Észak-Erdélyben 1 344 000 magyar, 1 069 000 román és 47 000 német lakos élt. Dél-Erdélyben körülbelül 400 000 magyar maradt.
Visszakapott országrész | Terület (km²) | Népesség (fő) | Magyarok aránya |
---|---|---|---|
Észak-Erdély | 43 104 | 2 460 000 | 54,6 % |
A második bécsi döntés után kb. fél évvel, a Jugoszlávia elleni német támadás után - 1941. áprilisban - a magyar csapatok, német engedéllyel, megszállták Délvidéket a Drávaszöggel együtt, és a Muraközt. Így a magyar revizionizmus céljai lényegében teljesültek, Csonka-Magyarország ha nem is lett akkora, mint Trianon előtt, de magába foglalta a magyar etnikum többségét.
[szerkesztés] Viták a bécsi döntések megítéléséről
[szerkesztés] A magyar reviziós politika győzelme
A maga korában a bécsi döntéseket a magyar közvélemény jelentős része a trianoni békeszerződés igazságos felülvizsgálatának tekintette. Mivel a két bécsi döntés által visszaadott területeket többségében a magyar etnikum lakta, így a magyar szempontból igazságtalan trianoni béke következményeinek - ideiglenesnek bizonyult - enyhítése volt a két döntés.
[szerkesztés] A nemzetközi jog durva megsértése
A bécsi döntések egyben a katonailag gyengébb hatalmakkal szembeni erőszakos fellépés példái. A második világháború utáni békeszerződésekben a győztes hatalmak a két bécsi döntésben foglaltakat nem ismerték el, sőt, a pozsonyi hídfő területével Magyarország területét még csökkentették is. Mindez összefüggésben állt a nemzetiszocialista Németország által vagy közreműködésével kötött valamennyi nemzetközi megállapodás semmissé nyilvánításával.
[szerkesztés] Politikai hiba
Utólag sokan vetik a Horthy-féle politika szemére, hogy a visszatért területeken nem tartottak népszavazást. A nagy valószínűséggel Magyarország mellett szóló eredmény legitimálta volna a revíziót, és nem lehetett volna egyszerűen lesöpörni az asztalról a magyar igényeket az 1947-es párizsi béketárgyalásokon.
[szerkesztés] Lásd még
- Erdély
- Felvidék
- Kárpátalja
- Délvidék
- Muraköz
- Drávaszög