Az ördög Pradát visel

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az ördög Pradát visel The Devil Wears Prada
IMDB 6.9/10 (9,110 szavazat)
Rendező:	David Frankel
Producer:	Wendy Finerman
Forgatókönyvíró:	Aline Brosh McKenna
Főszerepben:	Meryl Streep Anne Hathaway Stanley Tucci Emily Blunt
Zene:	Theodore Shapiro
Operatőr:	Florian Ballhaus
Forgalmazó:	20th Century Fox (USA) InterCom (Magyarország)
Gyártó:	20th Century Fox Fox 2000 Pictures
Bemutató:	2006. június 30. (USA) 2006. október 5. (Magyarország)
Időtartam:	104 perc
Nyelv:	angol
Korhatár:	PG-13 (USA) 12 (Magyarország)
Költségvetés:	35 millió dollár
Bevétel:	124,489,393 dollár (USA) 233,210,662 dollár (összes)
IMDb

Az ördög Pradát visel (The Devil Wears Prada) egy 2006-os vígjáték, Lauren Weisberger 2003-as, azonos című regényének filmadaptációja. Főszereplője Anne Hathaway, Andrea Sachs, egy frissen egyetemi diplomát szerzett fiatal nő szerepében, aki egy népszerű divatmagazinnál kap állást, mint a tekintélyes főszerkesztő, a Meryl Streep által alakított Miranda Priestly második asszisztense. A további szerepekben Emily Bluntot, mint Priestly első asszisztensét, Adrian Greniert, mint Sachs barátját és Stanley Tuccit, mint Priestly munkatársát láthatjuk.

A film premierje New York Cityben volt 2006. június 19-én, az észak-amerikai mozikba június 30-án került. Mind Hathaway, mind Streep karrierjének legnagyobb bevételét hozó filmjévé lépett elő. A magyarországi bemutatóra 2006. október 5-én került sor.

[szerkesztés] Szereplők

Szereplő	Színész
Miranda Priestly	Meryl Streep
Andrea "Andy" Sachs	Anne Hathaway
Nigel	Stanley Tucci
Emily	Emily Blunt
Nate	Adrian Grenier
Christian Thompson	Simon Baker

[szerkesztés] Történet

Figyelem: Itt a cselekmény részleteit vagy a végkifejletét is olvashatod.

A frissen diplomázott Andrea Sachs, annak reményében, hogy megalapozza karrierjét a The New Yorkerhöz vagy a Vanity Fairhez, munkára jelentkezik egy divatmagazinnál: a divatvilágot uraló Miranda Priestly, a Runway főszerkesztőjének személyes asszisztense lesz. Teljesíti a hatalmával nem egyszer visszaélő főnöke minden különös és már-már megalázó utasítását, mivel azt mondják neki, ha egy évig kitartó lesz, megnyílik előtte az út más munkákhoz, akár az újságírói álláshoz is, amire igazán áhítozik.

Andrea fokozatosan szokik hozzá munkájához és számos velejárójához, s maga is a divat értőjévé válik. Megismerkedik a sármos, fiatal íróval, Christiannel is, aki örök háláját vívja ki az egyik leglehetetlenebbnek tűnő feladata elvégzéséhez nyújtott segítségével. Azonban barátai, közülük is legfőképpen szerelme, Nate úgy érzi, Andy elhanyagolja őket. Végül Andrea ráébred, hogy választania kell köztük és munkája között, mely miatt egyre inkább azzá a nővé válik, akinek megvetéssel dolgozik.

[szerkesztés] Produkció

A kezdeti forgatási munkálatok New Yorkban és Párizsban történtek 2005 októbere és decembere között.

Anna Wintour, a Vogue befolyásos szerkesztője, akiről vélekedések szerint az eredeti regény írója Streep karakterét mintázta (Wesiberger egykor dolgozott asszisztenseként), értesülések szerint figyelmeztette a nagyobb divattervezőket, akiket egy-egy jelenet erejéig meghívtak a film forgatására, hogy ne számítsanak a továbbiakban a magazinban való szereplésre, ha igent mondanak a felkérésre. Wintour szóvivői tagadják ezen állításokat; ugyanakkor megjegyzendő, hogy a Vogue és más neves női- és divatmagazinok óva intettek a film csupán említésétől is oldalaikon. Mindezek után csak Valentino vállalta a szereplést, aki maga tervezett egy fekete köntöst Streepnek.

A dizájnerek nagyon készségesek voltak a film jelmeztervezőjével, Patricia Fielddel (aki a Szex és New Yorkban végzett munkájáról is ismert) szemben, s ellátták a szereplőket ruhákkal. Field százezer dolláros költségvetése mellett a film jelmezeihez mindvégig támogatást nyert a divatszakmában dolgozó barátainak köszönhetően. A Chanel vállalta Hathaway öltöztetését, a Dolce & Gabbana és a Calvin Klein szintén segítette Fieldet. Mindamellett, hogy Field próbálta elkerülni, hogy Streep úgy nézzen ki, mint Wintour, a Prada nagylelkű segítségével öltöztette őt. (Field saját becslései alapján a Streep lábára került cipők 40%-a Prada). Fields elmondta, a forgatás alatt el akarta kerülni, hogy a divattrendek uralkodóvá váljanak, hogy ezzel is minél időtlenebb betekintést nyújtson a film Donna Karan archívumába és Michael Vollbracht Bill Blass-darabjaiba. A Los Angeles Times divatszakértője, Booth Moore azonban bírálattal illette Fieldet, hogy egy "remek divatfantasyt alkotott, aminek kevés köze van a valósághoz", egy világot, ami azt tükrözi, mit gondolnak a kívülállók a divatról, s nem azt, ami a szakma valójában.

David Frankel rendező és Wendy Finerman producer eredetileg úgy olvasta Az ördög Pradát viselt, mint könyvvázlatot, ami nem volt több száz oldalnál. Kiküldték egy ügynöknek, aki kevesebb, mint egy perc alatt értékesítette is. Ez a kezdetleges verzió arról szólt, ami a film alaptörténete lett: egy fiatal nő munkát keres New York City utcáin, s egy divatmagazin szerkesztőjének alkalmazottjaként köt ki.

Theodore Shapiro erőteljesen támaszkodott a gitárra és az ütősökre, teljes zenekaros háttértámogatással, hogy egy városi hangot szólaltasson meg. Munkáját olyan formációk dalaival egyensúlyozták, mint a U2 ("City of Blinding Lights" - Miranda és Andrea Párizsban), Madonna ("Vogue" - Andrea divatmontázsa), KT Tunstall ("Suddenly I See" - főcím), Alanis Morisette ("Crazy" - Central Park-i fotózás), a Jamiroquai ("Seven Days In Sunny June" - Andrea és Christian találkozása James Holt partiján) és mások.

[szerkesztés] Fogadtatás

A kritikák egyhangúlag lelkesedtek Streep alakításáért, dicsérve őt, hogy egy különösen antipatikus karaktert sokkalta komplexebbé varázsolt, mint ahogyan a regényben szerepel. "Szürkés hajával és sápadt arcával, suttogó előadásmódjával, ami oly tökéletes, akár testtartása, Ms. Streep Mirandája egyaránt sugall fenyegetést és kimért félelmet", írja A.O. Scott a The New York Timesban. "Többé nem egyszerűen a gonosz megtestesülése, mostantól az arisztokrata, céltudatos és meglepően emberi kellem megszemélyesítője". Kyle Smith egyetértését fejezi ki a New York Postban: "Streep bölcsen nem választja Anna Wintour, a Vogue szerkesztőnőjének imitálását, a könyv inspirációját, hanem megalkotja saját, meglepően hihető karakterét." "Wintournak hízelgésnek kellene vennie Streep szerepformálását", folytatja a sort Jack Mathews a Daily Newstól.

David Eldelstein a New York magazinban soványnak nevezte a filmet, de tetszett neki Streep, akárcsak "csodálatos, minimalista játéka". J. Hoberman, Edelstein egykori kollégája a The Village Voice-tól a filmet előrelépésként értékelte a könyvhöz hasonlítva, és azt mondta, Streep "a legrémisztőbb, legárnyaltabb, legviccesebb filmes gonosztevő Tilda Swinton nácizált Fehér Boszorkánya óta."

Roger Ebert, a filmszakma legnevesebb kritikusa nemtetszésének adott hangot ("thumbs down"), míg Chicago Sun Times-os kollégája, Richard Roeper ellenkező véleményen áll ("thumbs up").

Az ördög Pradát visel rendkívüli sikernek örvendett a mozikban, több, mint 124 millió dollárt keresett csak hazájában. Mindemellett, nem kis meglepetésre, a világ többi országában, különösen Európában is lelkes fogadtatásra talált, további százmillió dollár feletti összeget hozva a készítőknek. A siker alól nem kivétel Magyarország sem, ahol a film két hétig vezette az országos toplistát, harmadik hétvégéjére pedig már túl volt a hatvanezer látogatón.

[szerkesztés] Különbségek a könyv és a film között

Nate neve a könyvben Alex, és általános iskolás gyerekeket tanít Bronxban. Ő és Andrea a könyvben nem élnek együtt.
Christian és Andrea nem alszanak együtt a regényben, valamint megmarad a barátságuk.
A regényben Nigel nagyon magas, brit és fekete bőrű.
Nigelnek és Christianek nem kínáltak új állást a regényben.
Miranda férje nem hagyja el Mirandát a regényben. Stabil és boldog házasságban élnek.