Armilláris gömb
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az armilláris gömb, vagy armilláris szféra (régiesen gyűrűs teke) egy körgyűrűkből álló, főleg az ókorban és a középkorban használt csillagászati eszköz. Szokás az égbolt modelljeként is emlegetni. A latin armilla szóból ered, amelynek jelentése karperec, karkötő. Kr. e. 255-ben alkotta meg az első armilláris gömböt Eratoszthenész, görög matematikus.
A fémgyűrűk az éggömb legfőbb köreinek, vagyis az Egyenlítőnek ekvátornak, az ekliptikának, a horizontnak, a meridiánnak a különböző térítő- és sarkköröknek feleltek meg. Ezeket a gyűrűket szögmérésre alkalmas skálabeosztással látták el. A szerkezet központjában egy gömb foglalt helyet, amely eleinte a Földet, később a Napot demonstrálta. Segítségével valójában a központi bolygó körüli csillagok mozgását lehetett megfigyelni, modellezni.
A középkor elején eltűnt Európából. Csak később jelent meg ismét az öreg kontinens tudományos életében, az arabok közvetítésével. Egyre tökéletesebb modelleket alkottak, és a reneszánsz korában az armilláris gömbök már a bölcsesség a tudás és a hatalom szimbólumai voltak. Ezért a kor festményein gyakran jelentek meg uralkodók, vagy más előkelőségek egyik kezükben egy armilláris gömböt tartva. Az egyszerű mechanikus működésű szerkezet egyébként több későbbi bonyolultabb műszer megalkotásához is ihletet adott. A mai portugál zászlóban is megjelenik az armilláris gömb, amely I. Manuel, portugál király uralkodásától fogva nemzeti jelképpé vált. Messze az európai eszmétől, Kínában is megépítették az armilláris gömbhöz hasonló szerkezetet, amely az asztrológia fejlődését szolgálta a Távol-Keleten is. Az armilláris szérák a 18-19. században is népszerűek maradtak. A korábban általában fémből készült drága, vagy fából összeállított egyedi darabok után tömegesen készültek kartonra nyomtatott gyűrűkből álló példányok. Dísztárgyként ma is népszerű.
Based on work by