Alessandro Farnese
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Alessandro Farnese 1520. október 5. – 1598. március 2.) olasz kardinális és diplomata, nagyapja III. Pál pápa, aki szintén az Alessandro Farnese nevet viselte), apja Pier Luigi Farnese, Párma hercege, akit 1547-ben meggyilkoltak.
[szerkesztés] Életrajza
Valentanóban született, Bolognában tanult, később a pármai egyházmegye vezetőjévé nevezték ki. 1534 december 18-án III. Pál diakónussá nevezte ki, és ezzel együtt számos címet és előnyt szerzett. Ő volt a Szent Római Egyház alkancellárja, Tivoli, kormányzója. Kiküldetésben volt Jaenben Spanyolországban, Vizeuban Portugáliában, Würzburgban, Németországban, és Avignonban, Franciaországban. 1536-ban Monreale püspöke lett Szicíliában, 1552-ben megalapította az itteni jezsuita kollégiumot. Ezután 1538-ban Massa Püspöke, majd 1553-ban Tours érseke lett. majd Cahors érseke, Benevento püspöke, Montefiascone püspöke, Ostia kardinális püspöke, Velltri kardinális püspöke, majd 1580-ban a Bíborosok Kollégiumának dékánja lett.
Őt nevezték ki pápai legátusnak, hogy békét teremtsen I. Ferenc francia király és V. Károly német-római császár között. 1582-ban jelölték a pápaválasztáson, Munkásságának nyomait őrzi a Gesu temploma Rómában, a Lago Bracciano közelében található Farnese palota és a Tre Fontane kolostor.
A bíboros lánya, Oledia Giangiorgio Caesarinihez ment feleségül.
Based on work by