Zsizska János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Zsizska János (Jan Žižka) (Trocnov, 1360. – Přibyslav, 1424. október 11.) huszita hadvezér.

Tartalomjegyzék

1 Ifjúkora
2 A huszita hadak élén
3 Halála és emléke
4 Források

[szerkesztés] Ifjúkora

Zsizska cseh köznemes család sarja. Gyermek korában félszemére megvakult. Mint ifjú IV. Vencel cseh király udvarába került, majd a német lovagrend zászlója alatt a lengyelek és litvánok ellen harcolt és részt vett az 1410-es tannenbergi csatában. Zsigmond király alatt Magyarországon a törökök ellen küzdött. Ezután kalandvágya Franciaországba vitte, ahol az angolok soraiban a franciák ellen harcolt és részt vett az Agincourt melletti csatában.

[szerkesztés] A huszita hadak élén

Husz János kivégzése után a huszita mozgalomhoz csatlakozott. Vitézségével és hadvezéri tehetségével annyira magára vonta a husziták bámulatát, hogy vezérüknek ismerték el. Az ő kezdeményezése folytán kezdtek a husziták a kimagasló pontokon táborokat építeni és a szekérvár alkalmazásában is nagy ügyességre tettek szert. Első diadalát Vitkov hegyén aratta, melynek megerősített ormáról a keresztes had rohamait 1420 júliusában sikeresen visszaverte. November 1-jén Pankracnál győzte le Zsigmond királyt és nyomban rá Višehrad várát szállta meg Prága közelében. Itt több ágyút is szerzett, melyeknek később jó hasznát vette. Huszinesz Miklós halála után (1421) valamennyi huszita párt elismerte őt fővezérnek. Nemsokára azonban, Raby várának ostromlása közben, nyíllövés következtében másik szemén is megvakult. Ezután kis kocsin vitette magát csapatai után és főbb embereinek útbaigazítása mellett vezényelt a csatákban. 1422. január 8-án Német-Bród táján újból visszaverte Zsigmond támadását és ezután ő nyomult be Morvaországba és Alsó-Ausztriába, ahol hadai nagy pusztítást végeztek. Amikor arról értesült, hogy a prágaiak az engedelmességet megtagadták, váratlanul a város előtt termett és megtörte a dacos polgárságot (1424).

[szerkesztés] Halála és emléke

Hasztalanul igyekezett Zsigmond király Zsizskát a maga oldalára állítani az rá sem hallgatott és a neki felajánlott helytartóságot sem fogadta el. Javában folytatta a háborút, amikor Přibyslav város ostroma közben (Čáslav közelében) a táborban dühöngő pestisnek ő is áldozata lett. Halála annyira felbőszítette fanatikus hadait, hogy a várost rohamal bevették, felégették és lakóit egy szálig lekaszabolták. Zsizska összesen 13 nagyobb és 100 kisebb ütközetből került ki győztesen és csak egyszer, Kremsier mellett veszített. Ellenfelei szörnyű dolgokat meséltek boszújáról és kegyetlenségeiről. Tetemét saját parancsára Čáslavban temették el és óriási buzogányát sírja fölé helyezték. II. Ferdinánd császár parancsára azonban a sírt lerombolták és Zsizska csontjait kidobálták. 1874-ben a csehek Přibyslav mellett nagy szobrot emeltek Zsizska emlékének.