Zolnay Vilmos

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Zolnay Vilmos 1890. január 31-én született Budapesten. Apja (id. Zolnay Vilmos) a lágymányosi dohánygyár igazgatója volt; királyi, majd miniszteri tanácsos. Zolnay Vilmos Budapesten végzett egyetemi (jogi) tanulmányokat. 1907-ben (!?) állami szolgálatba lépett és 1925-ig a m. kir. dohányjövedéknél szolgált. Első könyve 1927-ben jelent meg (Magyar történelmi anekdoták. Bp.). Ezt megelőzőleg több dohánnyal foglalkozó cikk, ismertetés, könyv munkatársa volt. Apróbb cikkei jelentek meg a Pesti Hirlap-ban, a Magyar Detektiv, a Literatura és a Magyar Nyelvőr folyóiratokban. Önálló munkái még: A kártya története és a kártyajátékok. Bp., 1928; A bridge-rummy szabályai. Bp., 1929. Zolnay Vilmosra egy nyelvész ismerőse, Kovalovszky Miklós így emlékezik: „1952-től dolgozott a Nagyszótár gyűjtésében, onnan ismertem. Valami embermentő összeesküvés egy sereg kiebrudalt embert gyűjtött össze (jónevű újságírók, tanárok stb.) s juttatott létalaphoz (tessék megnézni az értelmező szótár munkatársainak névsorát). Z. V. akkortájt 60 körüli lehetett, élénk, szellemes, sőt fölényesen csípős humorú, szinte piperkőc eleganciájú úriember. A dohányjövedéknél vagy a budafoki úti dohánygyárban volt (fő?) tisztviselő. Hozzánk kerülését nyilván műkedvelő nyelvészkedésének köszönhette, kultúrtörténeti tájékozottsága mellett. A régi Magyar Nyelvőrben jelentek meg cikkei, s kártya-szakkönyveket írt. Pesti aranyifjúként kitűnően ismerte a »békebeli«, társasági életet, az al- és félvilágot. Ez késztette a fattyúnyelvi gyűjtésre, mert tevékeny szellemét mindvégig megőrizte. Szerencsésen akadt egy társa, a házban lakó Gedényi, szintén félreállított »szakfordító«, aki filológusként hasznosan segített a munkában. A többkötetes gépiratot nagy könyvtáraknak adták el, szerencsére így közkincs lehet, kiadás híján is. Vili bácsi még a 80-as években is, 90 évesen, följárt hozzánk »csevegni«, a Vár-beli intézetbe.” (Kovalovszky Miklós levele, 1995. október 13.).

Halálának pontos dátumát nem sikerült kideríteni, néhány forrás szerint 1984-ben hunyt el (Fazakas István: Jasszok, zsarók, cafkavágók. Bp., 1991. 10; Köztársaság, 1/20 (1992. augusztus 28.): 25–9).

Tudományos munkásságának legjelentősebb nyelvészeti területe a fattyúnyelv (szleng) Gedényi Mihállyal közösen végzett kutatása, több fattyúnyelvi szótár összeállítása.

Források:

• Zolnay Vilmos önéletrajza 1930-ból maradt fenn, ekkor egy Gulyás Pálhoz írott levélben (1930. július 15.) a Magyar Életrajzi Lexicon-hoz szolgáltatott adatokat három zolnai Zolnay Vilmosról (apjáról, magáról és fiáról) egy gépelt lap terjedelemben. Ez a levél az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában található, jelzete: Fond 36/3468.
• Kis Tamás: A magyar fattyúnyelv kutatói. Magyar Nyelvjárások, 38 (2000): 251–262.
• Hangodi Ágnes: Hamvas, Powys és Zolnay. (Összefüggések A száz könyv kapcsán). Magyar Könyvszemle, 118/3 (2002): 322–327
• Hangodi Ágnes: Az idősebb Zolnay Vilmos könyvei a nemzeti könyvtárban. Magyar Könyvszemle, 119/4 (2003): 475–483.