Zalaújlak
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Régió | Nyugat-Dunántúl |
| Megye | Zala |
| Kistérség | Nagykanizsai |
| Rang | község
|
| Terület | 9,64 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 8822 |
| Körzethívószám | 93 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Zalaújlak község Zala megyében, a Nagykanizsai kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Zalaújlak a Zalai-dombság délkeleti részén, a Kis-Balatontól kissé nyugatra található. A zsákutcafaluba Csapi irányából érkezik az egyetlen bekötőút. Nagykanizsa irányából rendszeresen járnak autóbuszok ide.
[szerkesztés] Története
Zalaújlak első említése 1259-ből való. A középkorban a veszprémi káptalan zalamerenyei uradalmán fekvő jó földű település volt. Az 1530-as évektől a törökök sokszor pusztították és adóztatták a falut. 1560-ban a komáromi kapitány, később Zrínyi György vetett ki adót a falura. 1589-ben azonban a veszprémi káptalan visszakövetelte az értékes földű falut, ahol 1596-ban járó malom is épült.
A 17. században a falut a törökök, a komáromi, sőt a kaproncai vár katonái is többször kirabolták. Néptelenné azonban csak 1687-ben vált, amikor is a törökök felgyújtották. Kanizsa 1690-es visszafoglalása után azonban ismét betelepült, és lassú fejlődésnek indult még mindig a veszprémi káptalan tulajdonában. A magas adók, illetve a sűrű pestisjárványok miatt lakossága rossz körülmények közt élt, földei megromlottak. Népességének nagy része szegényparaszt és zsellér volt. 1849-ben fellázadtak a földesúr ellen, ám felkelésük komolyabb eredménnyel nem járt. 1875-ben a káptalan erdejéből osztottak szét egy kisebb mennyiséget, azonban a 19. század végén Zalamerenye részeket csatolhatott le Újak hátárából, így az életszínvonal továbbra se nőtt.
A 20. században is lassú fejlődés és elvándorlás jellemezte, így lakossága mára az ötöde a korábbinak. 1959-ben kapott kultúrházat és mozit, 1957-ben pedig villanyt. Mára az infrastruktúra teljes, és a falu szép fekvése kedvez a falusi turizmus megtelepedésének.
Based on work by