VI. Benedek pápa
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
VI. Benedek lépett 136.-ként a pápai trónusra a történelem folyamán. Megválasztásában nagy szerepet játszott a felerősödött új európai hatalom, a Német-római Császárság befolyása. Rövid pontifikátusa tulajdonképpen szinte nyom nélkül tűnt el a vallástörténelem süllyesztőjében. Ebben nagy szerepe volt annak a ténynek, hogy épp Benedek uralkodása alatt tört meg ez a hatalom.
Rómában született, egy germán családban. Apját Hildebrandnak hívták. Az egyházhoz úgy került közel, hogy még ifjú korában szerzetesnek állt. Később a Szent Teodor-templom presbiter bíborosa lett. Amikor XIII. János pápa meghalt a császári követek jelenlétében, azok hathatós befolyásával választották meg az egyház fejének 972 szeptemberében. Felszenteléséig azonban 973. január 13-áig várni kellett, hiszen a császári megegyezés alapján előbb meg kellett várni Nagy Ottó császár megerősítését.
Rómában már jó ideje ferde szemmel nézték a német császár bábjait Szent Péter trónján. Nem volt ez alól kivétel Benedek sem. Az új pápa arrogánsan viselkedett a római nemesekkel, de mindent megadott a német főuraknak, és kiváltképp a császárnak. Több templomnak és kolostornak kiváltságokat és jogokat adományozott, és támogatta a cluny-i apátság munkáját. Egyéb nem is maradt fenn pontifikátusáról.
Azonban 973 májusában meghalt a Német-római Birodalom első császára, Ottó, aki Benedek legfőbb védője volt Rómában. Amikor az uralkodó halálhíre elért az örök városba, a nemesek fellázadtak Benedek uralma ellen, megfosztották hatalmától és az Angyalvárba zárták. A zavargások élére a Crescentius család és az általuk állított ellenpápa a későbbi VII. Bonifác állt. Kevesebb mint két hónapos rabság után VII. Benedek parancsára megfojtották a pápát 974 júniusában, ugyanis féltek attól, hogy a II. Ottó által küldött követ szabadon fogja engedni Benedeket.
Előző pápa: XIII. János pápa |
Római pápa 973-974 |
Következő pápa: VII. Benedek pápa |