Veresmarti Mihály

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Veresmarti Mihály (1572-1645) író, a magyar korai barokk egyházi próza képviselője.

[szerkesztés] Élete

Veresmarti baranyai református papi családból származott, s csak viszonylag későn vált katolikussá.

Tolnára, majd Debrecenbe járt iskolába, s utána maga is református egyházi szolgálatba lépett. Nagykőrösi prédikátorként 1599-ben hívei egy részével a Ürménybe menekült az Alföldet dúló tatárok elől. Erős érzelmi színezetű vallásosságával magára vonta Forgách Ferenc nyitrai püspök figyelmét, aki 1604 nyarán el is fogatta s a nyitrai börtönbe záratta.

Miután Bocskay csapatai kiszabadították, Komjátiba került prédikátornak. Vallási kételyei azonban egyre fokozódtak, míg végül református paptársaival való több éves vitázás után, 1610-ben áttért a katolikus vallásra. Áttérése előtt és után is főleg Pázmány pártfogolta. Előbb vágsellyei plébános lett (itt találkozott 1615-ben Szenci Molnár Alberttel), majd pozsonyi kanonokká, később bátai apáttá nevezték ki.

Mint katolikus pap buzgó térítő munkát folytatott, s tollát is e cél szolgálatába állította.

[szerkesztés] Művei

Tanácskozás, melyet kelljen a különböző vallások közül választani (Pozsony, 1611) - Leonhardus Lessius belga jezsuita könyvéből fordította.
Intő s tanító levél melyben a régi keresztyén hitben a bátaiakat erősíti apáturok egyaránt a protestánsokat igyekeznek visszaterelni a katolikus egyházba (Pozsony, 1639) - jelentősebb alkotása, (Pozsony 1639), az egyszerű bátai polgárokat igyekszik meggyőzni a katolicizmus igazáról.
Megtérése históriája (Turócszentmárton, 1632-34?) - Irodalomtörténeti jelentőségét e munkájának köszönheti. Talán már 1610-ben kezdte írni, de végső formája 1632–1634 körül keletkezett. Az ellenreformáció ügyét szolgálja. A barokk széppróza egyik első alkotása.

lásd még: A barokk kor magyar irodalma