Uszta Gyula
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Uszta Gyula (1914-1995) erdész, katonatiszt, vezérőrnagy.
Neve 1944-től vált ismertté, amikor Kárpátalján a Szovjetunió csapatainak támogatására partizáncsoportot szervezett, majd csatlakozott, és támogatta a Vörös Hadsereget. Zemplén megyei Főispán volt 1947-48 között. Először a Magyar Néphadsereg harckocsizó ezredének parancsnoka, majd 1952-ben vezérőrnagy és a páncélos alakulatok parancsnoka. 1954 őszén vezérkari akadémián tanult a Szovjetúnióban.
Az 1956-os forradalom idején a fővárosi karhatalom megszervezője (1956. nov. 4. után), és a kormány megbízásából a Néphadsereg Katonatanácsának elnöke is.
1956 decembere és 1962 között a honvédelmi miniszter első helyettese, altábornagy. 1957-ben a Magyar Néphadsereg jelentős átszervezését vitte véghez.
Az MSZMP IKB, majd Központi Bizottság tagja (1956-66). Az MHS elnöke, majd az MHSZ főtitkára (1962 és 1969 között), ezután a Magyar Partizán Szövetség főtitkára (1969-82).
Életéről memoárt írt: A jót akarni kell címmel (Budapest, Zrínyi, 1989. 388 p. /Élmények és gondolatok./)