Uszkár

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Uszkár

Származási ország

Osztályozás

FCI:	IX. csoport Társasági és kísérő kutyák 2. szekció: Uszkárok

Fajleírás (külső hivatkozások)

[1]

Az uszkár az FCI által elismert, francia kutyafajta.

Tartalomjegyzék

1 Kialakulása
2 Mérete és színe
3 Ápolása
4 Alkalmazása
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Kialakulása

Minden szakértő egyetért abban, hogy az uszkár az egyik legősibb vadászkutya, melyet speciálisan vízi vadászatokon alkalmaztak. Valószínűleg az uszkár különböző európai vízikutyák (spanyol, portugál, francia, német, magyar és orosz) keveréke.

Az első uszkárokat egészen a középkorig visszamenőleg megtalálhatjuk, tipikus szőrzetük már ekkor kialakult, egyes testrészeken teljesen leborotválták őket. Ezt a fajta nyírást a vízi vadászkutyákon is alkalmazták, hogy a zsákmány behozatalánál ne akadjanak a kutya szőrzetébe a mocsárvidékeken található bozótos ágai.

Körülbelül a 15. századtól lett szalonképes fajta. A francia polgárság általános igényének tettek eleget a tenyésztők azzal, hogy egyes egyedeket kisebb méretűre tenyésztettek. Így alakultak ki az első törpe, majd később a toy uszkárok, melyek kisebb kiadásai az eredeti óriás uszkárnak. Méretüktől eltekintve, sem viselkedésükben, sem külső jegyeikben nem különböznek. Az uszkár tehát a modern kutyatenyésztés előtt már igen népszerű fajta volt.

Németország már egy ideje igényt tartott a fajtára. A "pudel" szó a "Pfudel" / "Pfütze" (pocsolya) szóból ered, ez megmagyarázza az uszkár kapcsolatát a vízzel. Nagy-Britanniában "Poodle" néven ismert, ami egyszerű továbbképzése a német "Pudel"-nek. Hiába a sok bizonyításnak, 1936 óta az uszkár francia eredetűnek számít. Francia elnevezése "Caniche" egy kifejezésből ered - "chien á cane" vagy "canichon" - ami annyit jelent mint kacsa(vadász)kutya.

[szerkesztés] Mérete és színe

Az uszkár méretét tekintve lehet: ÓRIÁS (45-62 cm), KÖZÉP (35-45 cm), TÖRPE (28-35 cm) és TOY (28 cm alatt, 25 cm az ideális). Az Egyesült Államokban és Nagy Brittaniában csak három méretet különítenek el: STANDARD, MINIATURE és TOY. Az uszkár méretétől függetlenül élénk, kíváncsi, rendkívül tanulékony, egy igazi tehetség.

Ötféle színváltozatban - fekete, fehér, barna, ezüstszürke, aprikot - jelenik meg a kiállításokon, de már számos új színnel is bővült a választék. Így például a harlekin (fehér alapon fekete foltokkal), a fekete-cserbarna (az USÁ-ban "phantom"), a sokat vitatott vörös, a kék, a pezsgő és a krém, de számtalan fehér alapon egyéb színű foltos is. Ezek az uszkárok nem versenyezhetnek az FCI kiállításain, népszerűségük mégis nő, ami cseppet sem meglepő, hiszen szemet gyönyörködtető látványban részesítik az embert.

[szerkesztés] Ápolása

A fajta egyik alapvető ismertetőjegye a nyírás, amit a különböző stílusok pontos ismeretével lehet elvégezni. Minden tulajdonos tisztában van kutyája rendszeres nyírásának szükségességével, ami a szőrzet tökéletes és egészséges állapotának a feltétele. Csak a képzelet szab határokat a külénféle nyírásmódoknak, de a kiállításra szánt uszkár nem jelenhet meg akármilyen bundában. Az FCI kiállításain a következő stílusokat engedélyezik: oroszlános, kontinentális, kölyök, angol (english saddle), modern. Szőrzete leggyakrabban göndör, gyapjas, de ritkán előfordul a 20. század elején kedvelt zsinóros változatban is.

[szerkesztés] Alkalmazása

Egyik uszkárkedvelő sem tudja a fajta gyökereit elfelejteni, így akár vízi vadászkutyaként, őrzőkutyaként, egyes egyedeket akár szarvasgomba-keresőként vagy vakvezetőként is alkalmazni tudják. A kisebb változatokat még ma is gyakran használják cirkuszi mutatványokban, ez is csak azt bizonyítja, hogy szinte bármire betanítható. A modern kutyasportokban, így az agility-ben és a flyball-ban is nagyszerű sikereket ér el.