Tristan Tzara

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Tristan Tzara

Tristan Tzara (Moineşti, Bacău megye, 1896. április 16. – Párizs, 1963. december 25.) eredeti nevén Sami Rosenstock (felvett neve románul megszomorított országot jelnt), román művész. Költő és esszéista, élete nagy részét Franciaországban töltötte. Nevét a Dada alapítójaként ismerik, a Dada egy avantgárd mozgalom, ami forradalmi hatást gyakorolt a művészetekre.

Tartalomjegyzék

1 Élete és munkája
- 1.1 Néhány műve
- 1.2 Magyarul
2 Hatása
3 Forrás
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete és munkája

A Dada mozgalom az I. Világháború idejéből, Zürichből eredeztethető, Tzara, Hans Arp, és Hugo Ball alkotta művészcsoporttól.

Tzara írta az első dadaista írásokat: La Première Aventure céleste de Monsieur Antipyrine (Antipyrine úr első mennybéli kalandja) (1916), Vingt-cinq poèmes (Huszonöt vers) (1918) [1], valamint a mozgalom kiáltványát, Sept manifestes Dada (Hét Dada kiáltvány) (1924).

Élete meghatározó mozzanata volt, hogy 1919-ben Párizsba költözött. Csatlakozott André Breton, Philippe Soupault, és Louis Aragon alkotta csoporthoz, sok vihart kavaró tevékenységük, a polgárpukassztásra, a nyelvi szerkezetek összezavarására irányult.

1929. végén beleúnva a nihilizumba és a destrukcionizmusba, csatlakozott a konstruktívabb szürrealistákhoz. Ideje nagy részét a szürrealizmus és a marxizmus összeegyeztetésére fordította. 1947-49 között a szürrealizmus jegyében együtt dolgozott Joan Miróval, aki nyolc képből álló sorozatot festett Tzara műveihez.

1937-ben csatlakozott a Francia Kommunista Párthoz. A 1930-as években részt vett a spanyol polgárháborúban, a II. világháborúban a francia Résistance, ellenállás aktív részese volt. 1956-ban kilépett a kommunista pártból, ezzel tiltakozva a Magyar Forradalom szovjet elfojtása ellen.

A politikai tevékenysége közelebb vitte az emberi lét kérdéseihez. Fokozatosan vált lírai költővé. Ezt a művészi korszakát a L'Homme approximatif (A megközelítőleg ember) (1931), Parler seul (Magában beszélő) (1950), ésLa Face intérieure (A belső arc) (1953) művei jellemzik.

A párizsi Montparnasse temetőben nyugszik.

[szerkesztés] Néhány műve

Antipyrine úr első mennybéli kalandja (La Première aventure céleste de Monsieur Antipyrine) (1916), az első dadaista mű, és a költő legelső alkotása. A mindent lerombolni szándékozás legfontosabb megnyilvánulása.
A szürrealizmus és a háború utáni időszak (1947) , e művében a dada és a szürrealizmus története mellett beszámol saját költői elképzeléseiről.

A hozzávetőleges ember (Essai sur la situation de la poésie. L'Homme approximatif) (1931)
Föld a földön (Terre sur terre) (1946)
A belső arc(La Face intérieure) (1953)