Trifid-köd
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Trifid-köd (M20, NGC 6514) egy világító gázfelhő a Nyilas csillagképben, amely egy - a ködből képződött csillagokból álló - nyílthalmazt is tartalmaz. Guillaume Le Gentil francia csillagász fedezte fel 1750, majd Charles Messier katalogizálta M20 számon. A trifid szó jelentése: három lebenyre osztott, amely az objektum jellegzetes megjelenése utal.
A Trifid-köd fontos csillagképződési hely; belsejében – az összesűrűsödő gázfelhőből – tömegesen alakulnak ki az új csillagok. A 2005 januárjában készített infravörös felvételeken 30 embrionális állapotban levő, és 120 újszülött csillagot fedeztek fel, amelyeket korábban nem tudtak megjeleníteni az optikai felvételeken.
[szerkesztés] Megfigyelése
Közepes méretű köd, de az alacsony felületi fényessége miatt komolyabb távcsövekre van szükség a tanulmányozásához.
- Rektaszcenzió: 18h 04m 12s
- Deklináció: -22° 29' 00"
- Látszólagos fényesség: 9m
- Látszólagos átmérő: ~20'