Trencsén

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Trencsén (szlovákul Trenčín, németül Trentschin, latinul Trentsinum): város a mai Szlovákiában. A róla elnevezett egykori vármegye székhelye, ma a Trencséni kerület központja. Csákfalva, Csákháza, Diósfalu, Trencsénpüspöki, Vágapátfalva, Vágaranyos és Vághidas tartozik hozzá. Lakosságának száma 57 854 fő (2002).

A város látképe a várral

[szerkesztés] Nevének eredete

A szláv trnka = kökény főnévből eredő szláv Trnka személynévből keletkezett az ószlovák Trnčín, és ebből fejlődött ki a magyar Trencsén és a szlovák Trenčín név.

[szerkesztés] Fekvése

A Középső-Vágvölgy legnagyobb városa a Fehér-Kárpátok lábánál, a Vág folyó két partján fekszik. (é. sz. 48°53′60’’ k. h. 18°1′60’’)

[szerkesztés] Története

Először 179-ben említik Laugaricio néven,amikor Valerius Maximus római serege idáig üldözte a megvert kvádokat. Vára a Vág jobb partján, 260 méter magas hegyen áll, ez a Felvidék egyik legnagyobb vára, amely 1069-ben már állott. Sikerrel tartóztatta fel Vratislav cseh király, majd 1069-ben Ottó morva őrgróf és 1108-ban Szvatopluk cseh király hadait. 1241-42-ben őrsége megvédte a tatárok támadásával szemben. 1302-ben Vencel király Csák Máténak adta, akinek tartományi székhelye lett, majd halála után 1321-ben Károly Róbert kemény ostrommal foglalta el. 1335-ben itt kötötte meg a békeszerződést Károly Róbert, János cseh és Kázmér lengyel király. 1377-ben itt tartották Mária királynő és Luxemburgi Zsigmond esküvőjét. 1405-ben lett szabad királyi város. Királyi vár, majd a Hunyadiaké. A 16. században a Szapolyaiaké lett, de 1528-ban Ferdinánd hadai egy hónapi kemény ostrom után bevették, az ostrom során leégett. 1605. július 1-jén Bocskai serege foglalta el. 1622-ben itt őrizték 3 hónapig a Szent Koronát. 1665-ben itt gyűltek össze a vasvári békével elégedetlen főurak. 1704-ben rövid időre elfoglalták a kurucok, de megtartani nem tudták. 1708. augusztus 3-án falai alatt zajlott a vesztes trencséni csata, melynek súlyos következményei lettek. 1782-ben elhagyták a jelentőségét vesztett várat, pusztulását 1790. június 11-én a városban kitört és a várra átterjedt tűzvész pecsételte meg. Az 1960–70-es években maradványait helyreállították.

A város fölé magasodó vár

1910-ben a városnak 7 805 lakosából 3 676 szlovák, 2 997 magyar és 925 német lakosa volt. 2001-ben 57 854 lakosa volt, 95%-ban szlovák nemzetiségű.

[szerkesztés] Városrészek

[szerkesztés] Városközpont

Stred mesta (1.045 lakos)
Dolné mesto (2.947 lakos)
Dlhé Hony (7.158 lakos)
Noviny (1.247 lakos)
Biskupice (665 lakos)

[szerkesztés] Déli városrész

JUH I. (8.892 lakos)
JUH II. (8.213 lakos)

[szerkesztés] Északi városrész

Sihoť I. (4.744 lakos)
Sihoť II. (2.240 lakos)
Sihoť III. (1.874 lakos)
Sihoť IV. (2.309 lakos)
Opatová (1.621 lakos)
Pod Sokolice (1.897 lakos)
Kubrá (2.059 lakos)
Kubrica (311 lakos)

A Tátra szálló

[szerkesztés] Nyugati városrész

Zámostie (1.304 lakos)
Kvetná (1.664 lakos)
Istebník (1.099 lakos)
Orechové (715 lakos)
Zlatovce (1.520 lakos)
N. Zlatovce (2.493 lakos)
Záblatie (983 lakos)

A Xavéri Szent Ferenc templom

[szerkesztés] Látnivalók

Kegytemploma a Várhegy kiemelkedő szikláján áll, 14. századi gótikus háromhajós épület. Alabástrom kegyoltárát Dorner készítette, kedvelt búcsújáróhely.
A piarista templom 1650-ben épült.
A várostorony 1543-ban épült a török támadások ellen, 1934-ben megújították.
A várostól 5 km-re északra hegyoldalban állanak az 1224-ben alapított szkalkai (Vágsziklás) bencés apátság romjai. Erődítései a huszita harcokban játszottak szerepet. Kéttornyú barokk temploma romokban áll.