The Times They Are A-Changin'

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bob Dylan The Times They Are A-Changin'

Típus	nagylemez
Megjelent	1964. január 13.
Felvételek	Columbia Studios, New York 1963. augusztus 6-október 31.
Stílus	Folk
Hossz	45 perc 30 mp
Kiadó	Columbia Records
Producer	Tom Wilson
Kritikák
All Music Guide link Rolling Stone (not rated) link
Bob Dylan kronológia
The Freewheelin' Bob Dylan (1963)	The Times They Are A-Changin' (1964)	Another Side of Bob Dylan (1964)

1964. január 13-án jelent meg Bob Dylan harmadik albuma, a The Times They Are A-Changin'; ez volt Dylan első albuma, melynek producere teljes egészében Tom Wilson volt. Az album legtöbb dala merev, gyéren hangszerelt. Többször felmerülő téma a rasszizmus és az USA egyre hanyatló bányászata.

A címadó dal Dylan egyik leghíresebb dala. Sokak szerint kiválóan ragadta meg a szociális és politikai zűrzavar hangulatát, ami oly jellemző volt az 1960-as évekre.

A The Times They Are A-Changin' az amerikai listákon a 20. helyen kezdett és végül aranylemez lett. Nagy-Britanniában 1965-ben negyedik lett.

[szerkesztés] A felvételek

Dylan harmadik albumának munkálatait 1963. augusztus 6-án kezdte, a Columbia Studios A Stúdiójában. A producer újra Tom Wilson volt, aki ezúttal az egész album felvételében segédkezett.

Az első stúdiónapon nyolc dalt vettek fel, de csak a "North Country Blues" felvételét találták használhatónak, és ezt félre is tették az albumhoz. Dylan befejezte még a "Seven Curses" című dalt is, de ez végül nem került fel az albumra.

Másnap négy dal készült el: a "Ballad of Hollis Brown", a "With God on Our Side", az "Only a Pawn in Their Game" és a "Boots of Spanish Leather". Mind a négy dal felvétele felkerült az albumra.

A harmadik stúdiónapot augusztus 12-én tartották, de erről az alkalomról semmi használható sem maradt. Viszont erről a napról három dal mégis megjelent az 1991-es The Bootleg Series Volumes 1-3 (Rare & Unreleased) 1961-1991 című albumon: a "Paths of Victory", a "Moonshine Blues" és az "Only a Hobo".

Ezután több, mint két hónapos szünet következett. Dylan ezalatt rövid turnén vett részt Joan Baez társaságában és több kulcsfontosságú koncerten lépett fel, melyek nyomán még többen ismerték meg a nevét. Amikor az A Stúdióban október 23-án újra munkához látott, Dylan hat új dalt hozott magával. Ezen a napon készült el a "The Lonesome Death of Hattie Carroll" és a "When the Ship Comes In", melyek az albumra is felkerültek. Dylan felvette a "Percy's Song" című dalt is, de ez csak az 1985-ös Biograph című albumon jelent meg.

Másnap Dylan felvette a "The Times They Are A-Changin'" és a "One Too Many Mornings" című dalokat, melyek szintén felkerültek az albumra. Elkészült még a "Lay Down Your Weary Tune" című dal is, de ez végül nem került rá az albumra, és csak az 1985-ös Biograph című albumon jelent meg, az "Eternal Circle" és a "Suze (The Cough Song)" pedig csak az 1991-es The Bootleg Series Volumes 1-3 (Rare & Unreleased) 1961-1991 című válogatáson.

A The Times They Are A-Changin' utolsó felvételi napját október 31-én tartották. Dyaln az egész felvételen a "Restless Farewell" című dalal foglalkozott. A dal melódiája a "The Parting Glass" című ír-skót dalból ered.

[szerkesztés] A dalok

Az albumot a címadó dal indítja, mely Dylan egyik leghíresebb dala, bár sokan csak a címét ismerik. Dylan egyik barátja, Tony Glover 1963 szeptemberében felment Dylan lakására, ahol egy asztal volt tele kéziratokkal és versekkel. A "The Times They Are A-Changin'" még nem volt felvéve, de Glover megtalálta a dal kéziratát. Miután elolvasta a sort, hogy „come senators, congressmen, please heed the call - gyertek szenátorok, kongresszusi tagok, hallgassátok meg a kéréseket”, Glover azt kérdezte Dylantől: „Mi a fene ez?” Dylan csak ennyit mondott: „Hát, tudod, úgy tűnik, az emberek ilyeneket akarnak hallani.”

Ezt az öntudatos protest-dalt gyakran tekintik az 1960-as évek amerikai kultúrájára jellemző generációs szakadékra és politikai megosztottságra adott válasznak. Ám Dylan vitatta ezt az álláspontot, és 1964-ben ezt mondta: „Csak azokkal a szavakkal tudtam szétválasztani az élet és halál fogalmát. Egyáltalán nem a korról szól.” Egy évvel később ezt mondta: „Nem mondom azt, hogy a felnőttek soha többé nem fogják megérteni a fiatalokat, vagy a nagy halak nem értik meg a kis halakat. A dal nem állásfoglalás...Csak egy érzés.”

Harminc évvel később komoly vitákat okozott, amikor egy kanadai bank használta a dalt reklámkampányához.

A "Ballad of Hollis Brown"-t Dylan már a The Freewheelin' Bob Dylan-hez is felvette. Az akkori változatot végül nem használták fel, és a The Times They Are A-Changin'-hez új felvétel készült. Clinton Heylin szerint „a függetlenség és szabad akarat tragikus története a folk nyelvén”, egy kegyetlen történet az éhező családját és saját magát meggyilkoló farmerről („There's seven people dead in a South Dakota farm - Hét halott fekszik egy dél-dakotai farmon”).

A "With God on Our Side" első előadása 1963. április 12-én volt, a new york-i városházán (Dylan első fellépésén azon a helyen). Bár Dylan azt állítja, hogy eredeti kompozíció, a dallam feltűnően hasonlít a "The Patriot Game" című dalra, melynek szövegét Dominic Behan írta, és a dallam a "The Merry Month of May" című ír népdalból ered. Behan tolvajnak nevezte Dylant és be akarta perelni, de Dylan válaszra sem méltatta. A "The Patriot Game" című dalt először Nigel Denver skót folkénekes mutatta meg Dylannek. Jim McLean angol folkénekest Dylan 1962 vége felé kérdezte a dalról; ő így emlékezik: „Mit jelent az, hogy "Patriot Game"?...Elmagyaráztam neki - talán kiselőadást is tartottam -, beszéltem neki Dr Johnsonról, Dominic egyik kedvenc írójáról, aki azt írta, hogy 'a hazafiasság a gazemberek utolsó menedéke'.”

A következő dal a "One Too Many Mornings", egy lágy, szűkszavú ballada. Riley azt írja a dalról: „egy olyan ember hangja, akin eluralkodott az önsajnálat és túlzottan függetlenné vált ahhoz, hogy az újrakezdésre gondoljon.” Ez az album kedveltebb dalai közé tartozik; Dylan legendás 1966-os turnéján egy elektromos erősítésű zenekarral teljesen átértelmezve játszotta.

A "North Country Blues" egy történet arról, hogy egy bánya tönkrement tulajdonosai a munkásokat más országokba küldik dolgozni, szinte éhbérért. (Dylan később visszatért ehhez a témához 1983-as Infidels című albumán, a "Union Sundown" című dalban.) Ez az első alkalom, hogy Dylan egy nő szemszögéből írt egy dalt, jelenesetben egy munkanélküli bányász feleségééből.

Dylan az "Only a Pawn in Their Game" című dalt először egy választási nagygyűlésen adta elő a mississippi állambeli Greenwoodban. A dal Medgar Evers meggyilkolására utal. Evers a NAACP polgárjogi szervezet [1] mississippi vezetője volt. Bernice Johnson polgárjogi aktivista később azt mondta Robert Sheltonnak, hogy „a "Pawn" volt a legelső dal, mely nyíltan szólt arról, hogy a szegény fehérekkel ugyanúgy bántak, mint a szegény feketékkel. A greenwoodiak nem tudták, hogy Pete [Seeger], Theo[dore Bikel] és Bobby [Dylan] ismert emberek voltak. (Seeger és Bikel szintén ott volt a nagygyűlésen.) Boldogok voltak, hogy vannak, akik támogatják őket. De a gyapotmezők környékén Dylant szerették a legjobban.”