Tengerszint feletti magasság
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Tengerszint feletti magasság - abszolút magasság
A földrajzi pontok magasságának méréséhez meghatározott mérték. Alapja általában a legközelebbi tenger középvízszintje.
[szerkesztés] Magyarországi története
Az első országos szintezést a bécsi Katonai Földrajzi Intézet végezte 1873-1913 között. Alapszintnek az Adriai-tenger középszintjét választották, amelyet a trieszti Molo Sartorio mércéjén 1875-ben határoztak meg. Később újra megmérték a középvízszintet, amely 9 cm-rel eltért az előzőtől, ezért bevezették a nadapi alapszintet. Ez azt jelenti, hogy a magasság nem a tengerhez képest, hanem egy képzeletbeli felülethez képest értendő, amely 173,8385 méterrel van a nadapi jel alatt.
Később hét főalappontot létesítettek a további mérések megsegítésére. Ezek közül a mai Magyarország területére csak a nadapi esik, ezért mind az 1921-es, mind pedig az újabb, 1949-ben kezdődött országfelmérésnél ebből kellett kiindulni. A Nadap főalappont tengerszint feletti magasságát 1888-ban végzett mérés alapján 173,8385 m-ben állapítottak meg. Ez a pont az ország geológiai szempontból legállandóbb pontja.
Időközben a nadapi alapszintről áttértünk a kelet-európai alapszintre, az ún. balti (kronstadti) alapszintre, amely 0,6747 m-rel feljebb van, mint a nadapi alapszint (ez egyébként sok gondot okozott a vízügyi létesítmények építésénél). A Nadap főalappont (nadapi ősjegy) magassága így 173,1638 m, a balti alapszinthez viszonyítva.
Based on work by