Tőry Emil
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Tőry Emil (Pest, 1863. április 17. - Budapest, 1928. május 31.) építész, építészeti szakíró
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életpályája
A budapesti műegyetemen szerzett oklevelet 1887-ben, ezután Berlinben és Párizsban tanult. Miután hazatért, építészeti irodát nyitott. 1897-től a budapesti műegyetem magántanára, 1906-tól rendkívüli tanára volt. 1908-tól Budapesten Pogány Móriccal létesített társas viszonyt. Ennek a korszaknak a kiemelkedő alkotása volt a torinói világkiállítás magyar pavilonja, amely a Lechner Ödön által elindított magyaros stíluskeresés szép példája. A sátorarchitektúrát mint ősmagyarnak tartott építészeti formát alkalmazta. Az Adria Biztosító épületénél már modernebb szerkezetet használtak, Lajta Béla hatására.
[szerkesztés] Művei
- A torinói világkiállítás magyar pavilonja (1911) (Pogány Móriccal és Györgyi Dénessel).
- Első díj a bécsi Osztrák-Magyar Bank székházpályázatán (Pogány Móriccal, 1912)
- Az Adriai Biztosító Társulat székháza (Budapest, Deák tér, később Budapesti Rendőrkapitányság, ma: Hotel Méridien, tervpályázat alapján, Pogány Móriccal)(1912 – 1918)
- A Nemzeti Színház pályaterve (1913, Pogány Móriccal) (a kivitelezésére nem került sor)
[szerkesztés] Főbb írásai
- Marcus Vitruvius Pollio theoriaja az antik szentélyekről (Bp., 1896);
- A görög építőművészet története az Ókorban (Bp., 1904);
- A római építőművészet szerkezet- és alaktana (Bp., 1904);
- Andrea Palladio szerepe az építőművészet történetében (Bp., 1905);
- Róma antik építőművészete (Bp., 1905);
- Újabb építkezések Németországban (Bp., 1905);
- Michelangelo mennyezetképe a római Sixtus kápolnában (Bp., 1912);
- Néhány szó a műegyetemi építészoktatás reformjához (Bp., 1919).
[szerkesztés] Emlékezete
A Magyar Művészet hasábjain Lyka Károly búcsúzott tőle 1928-ban.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozás
- Magyar Életrajzi Lexikon
