Türje

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koordináták: é. sz. 46.98189° k. h. 17.10537°

**Türje**
Régió	Nyugat-Dunántúl
Megye	Zala
Kistérség	Zalaszentgróti
Rang	község
Terület	38,24 km²
Népesség
Összesen: 1912 fő (2001) Népsűrűség: 50,00 fő/km²
Irányítószám	8796
Körzethívószám	83
Térkép é. sz. 46.98189° k. h. 17.10537°	település Mo. térképén

Türje község Zala megyében, a Zalaszentgróti kistérségben.

[szerkesztés] Fekvése

Türje Zala megye északkeleti részén a Zala kanyarulatától kissé keletre, a Keszthelyi-hegységet a Kemenesháttól elválasztó árok síkságán fekszik.

A község a Boba–Őrihodos vasútvonalon egy megállóhellyel rendelkezik, ahol Zalaegerszeg és Celldömölk között közlekedő személyvonatok, illetve pár budapesti gyorsvonat áll meg. A települést jelentősebb közút nem érinti, de minden irányból jól megközelíthető mellékutakon. Zalaszentgróttal sűrű autóbusz összeköttetésben áll. De rendszeresen járnak járatok Sümeg és Zalaegerszeg irányába is. Továbbá Budapest, Győr és Veszprém is közvetlenül elérhető a községből.

[szerkesztés] Története

Türje kialakulása a 11. századra tehető. A premontrei monostor 13. század elei alapításakor már valószínűleg jelentősebb helynek számított, mivel a rend csak ilyen helyekre költözött. Első említése 1234-bõl való. Ekkor a Türje nemzettség birtokolta, mint valamennyi környező települést. A prépostság 1268 és 1358 között hiteles helyként is működött. A 14. századi Türje három részből: Kis-, Nagy- és Szenttamástürjéből állt. Az utóbbi kettőben templom is működött. A 15. századtól a birtokos nemesei több vitába is kerekedtek, amelyek során sokszor raboltak ki jobbágyokat is. Türje ekkor jelentős településnek számított a Budáról Velencébe tartó kereskedelmi út mentén.

A törökök először 1532-ban pusztítottak a településen. A károk enyhítése végett 1535-ben vásártartási jogot kapott Türje mezőváros. 1566-ban a sümegi vár csapatai elfoglalták és felgyújtották a templomot és a monostort, amely a két torony kivételével leégett. Később se kapta vissza a türjei prépost a templomot, hanem a veszprémi püspök birtokába került, aki végvárrá alakította azt. És bár a várat a törökök nem sokszor ostromolták, a lakosság rendszeres adót fizetett nekik. És az utolsó Bécs elleni támadás során szinte teljesen elnéptelenedett Türje.

Az 1690-es években gyorsan visszatelepült. 1703-ban mezővárosi jogokat kapott a település egyik része Belső-Türje néven. A város mellett egy kisebb falu is létezett (Felső- vagy Kis-Türje néven). A Rákóczi-szabadságharcban Türje a kurucok egy jelentős támpontja volt, amelyet 1707-ben Rabutin tábornagy felgyújtott. Az 1720-as években kezdett visszatelepülni a premontrei rend: 1724 és 1779 között épült új rendházuk, amelyben 1785-ig a perneggi, majd a hradischi monostor irányítása alá tartozott, végül 1802-ben függetlenedett. Az 1850-es évekig a település folyamatosan nőtt. Birtokosa nagyrészt a prépostság volt. Magyar és német lakosai a földművelés mellett szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A 19. század második felében lelassult a város fejlődése, megmaradt mezőgazdasági településnek. 1876-ban mezővárosi jogait is elvesztette.

Az Ukk–Csáktornya vasútvonal 1890-es megnyitásával kezdődött Türje kis mértékű iparosodása. Itt volt a Balatonszentgyörgy felé vezető vonal leágazása is, amely azonban a batyki állomás 1970-es megépültével elkerült innen.

Az 1960-as években ipar települt a községbe. Állami gazdaság, varroda és fuvarozó vállalat nyílt a faluban. Így a települést nem jellemezte, és nem jellemzi az elvándorlás.