Tápegység (PC)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A tápegység a számítástechnikában, (a "PC-ben") az az alkatrész; amely a számítógép működéséhez szükséges feszültségeket állítja elő. Rövidítése: PSU (Power Supply Unit).
- Általános fogalmak: tápegység.
[szerkesztés] Kimenetek
- A PC házában lévő meghajtóknak (optikai meghajtó; merevlemez) +5V és +12 V szükséges. Ezeknek négyeres csatlakozójuk van. A kisebb a floppy meghajtóhoz való, a nagyobb merevlemezhez, CD-DVD meghajtóhoz.
- Az alaplaphoz és a kártyákhoz további feszültség-szintek szükségesek (+3.3V -5V -12V). A CPU számára 3,3V feszültségre van szükség.
- Az USB eszközök +5V-ot használnak.
[szerkesztés] Fajtái
- Külső tápegység (pl: Commodore 64)
- AT Ezeket az operációs rendszer nem tudta vezérelni, pl. nem tudta kikapcsolni. Ezeket 1996-ig; a P2-P3-as alaplapok koráig használták. (Az alaplapra 2db 5 eres csatlakozóval kapcsolódik.)
- ATX Az alaplap folyamatosan kap egy alacsony feszültséget, így lehetővé válik, hogy a gépet szoftveres úton leállítsuk illetve, hogy külső hardver egység segítségével (pl.: modem, hálózati kártya), "felébresszük", tehát az alaplap tudja vezérelni a tápegységet. Ezekben már kapcsolóüzemű tápegység üzemel. (Az alaplapra 2x10 eres csatlakozóval kapcsolódik.)
- BTX-es tápegységeket és alaplapokat jelenleg kezdték el forgalmazni; ezek elterjedésére azonban még várni kell.
)
Based on work by