Sztészikhorosz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Sztészikhorosz, Stésichoros, Stesichorus (Mataurosz vagy Himera, Kr. e. 630 körül - Himera vagy Katané, Kr. e. 555 körül) görög költő
A rá vonatkozó ókori adatok egy másik, a Kr. e. IV. században élt Sztészikhorosz adataival keverednek, s így még születési és halálozási helyét és idejét sem lehet pontosan tudni. Annyi bizonyos, hogy ő volt az itáliai görög kolóniák első ismert költője.
A hellenisztikus korban még 26 könyvet kitevő életművéből csupán mintegy 300 jelentéktelen, többnyire papiruszon fennmaradt töredék maradt ránk, a leghosszabb töredék mintegy 33 soros. Az ókori filológusok a kardalköltők közé sorolták (neve, amelyet egyes adatok szerint eredeti nevével -Teisziasz- cserélt fel, „kart állító"-t jelent), neki tulajdonították a kardal később általánossá váló hármas (strófa - antistrófa - epódosz) beosztását, s művei legfőbb tartalmi sajátosságát abban látták, hogy a kardal lírai eszközeivel a hagyományos epika témáit szólaltatta meg, Homérosz és Hésziodosz mellett a legtöbbet téve a görög mondavilág megőrzéséért.
Költeményei a görög mitológia több tartományát érintették: a Kerberosz, a Szkülla, a Küknosz, stb. kiemelkedően sok költeménye szólt Héraklész hőstetteiről. Antik források neki tulajdonítanak két verses szerelmi elbeszélést, a „Kalüké"-t és a Rómeó és Jülia-történettel rokon „Rhadiné"-t is, ezek hitelessége szonban megkérdőjelezhető, csakúgy mint azoké, amelyekben Daphnisznak állított emléket.
Sztészikhoroszt az ókor végéig olvasták, s igen nagyra becsülték, Bakkhülidészre sok tekintetben hatással is volt, azonban a középkori Európa költészetét -költői hagyatékának szegényessége miatt- nem, vagy csak alig befolyásolhatta.
[szerkesztés] Források
Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)