Szomolnok

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szomolnok (szlovákul Smolník, németül Schmölnitz) falu Szlovákiában a Kassai kerület Gölnicbányai járásában. 2001-ben 1299 lakosából 1197 szlovák, 36 ukrán, 31 német volt.

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Története
3 Nevezetességei
4 Híres emberek
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fekvése

Gölnicbányától 26 km-re délnyugatra a Szomolnok partján fekszik.

[szerkesztés] Története

A szűk völgyben meghúzódó települést német bányászok alapították a 13. században. 1243-ban említik először. Nevét a Szomolnok patakról kapta, amely mellett fekszik. A patak neve a szláv smola (= gyanta) főnévből ered. 1327-ben Károly Róbert királytól szabad bányászvárosi rangot kapott, ekkor Semelnech néven említik. A 14. században a Bányászkamara székhelye volt. 1444-ben területén egy cseh zsoldosok által épített erősség állt. 1465-től a Szapolyaiak szepesvári uradalmához tartozott. 1600-ban súlyos pestisjárvány pusztította, melynek többszázan estek áldozatul. A thurzó, majd 1638-tól a Csáky család birtoka volt. 1671-től a Királyi Kamarához tartozott. Rézbányáiról volt nevezetes, a fémfeldolgozáshoz szükséges ipara volt, vízierőműve, hámorai működtek. Pénzverdéje is volt. 1910-ben 2345, többségben német lakosa volt, jelentős szlovák és magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Gölnicbányai járásához tartozott.

[szerkesztés] Nevezetességei

1801-ben épített római katolikus plébániatemplomát, amely a középkori templom helyén épült egykor fal és sánc övezte.
Evangélikus temploma 1787-ben épült barokk-klasszicista stílusban.
A kultúrház épülete 1828-ban épült, emeletén egykor kaszinó működött.
A városháza épülete 1721-ben épült.
A Bányászkamara egykori székháza reneszánsz eredetű, 1872-ben dohánygyárrá alakították át.
A hegyekben álló Szűz Mária templom 1755-ben épült, búcsújáróhely.