Szervét Mihály

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szervét Mihály

Szervét Mihály (Villanueva de Sijena, 1511. szeptember 29. – Genova, 1553. október 27.), (eredeti nevén, spanyolul Miguel Serveto) 16. századi teológus, fizikus és humanista volt. A tudomány számtalan területe felé érdeklődött: asztronómia és meteorológia, jogtudomány, bibliai tanulmányok, matematika, orvostudomány. Nevét ezek közül leggyakrabban az orvoslás és a teológia történetével kapcsolatban említik.

[szerkesztés] Fiatalkora és tanulmányai

Szervét Mihály a spanyolországi Villanueva de Sijana nevű faluban született 1511-ben, valószínűleg szeptember 29-én, védőszentjének nevenapján, habár ezt írásos emlék nem erősíti meg. Néhány forrás ennél korábbra teszi születését Szervét egyszeri állítására alapozva, miszerint 1509-ben született volna. Apai ősei egy aragóniai pireneusokbeli kis faluból, Serveto-ból származtak, innen a családnév. Anyaági ősei megtért zsidók voltak a Monzón területekről.

1524-ben apja, Antonio Servet, aki jegyzőként szolgált a Közeli Sijena kolostorában, főiskolára küldte az ifjú Mihályt, valószínűleg a zaragozai vagy léridai egyetemre. Szervétnek két fivére volt: az egyik az apja nyomán szintén jegyző lett, a másik pedig katolikus pap. Szervét tehetséget mutatott a nyelvtanulásban, és latinul, görögül és héberül tanult. 15 évesen egy Juan de Quintana nevű ferences szerzetes szolgálatába állt, és elolvasta az egész Bibliát az eredeti nyelveken, az akkori időkben rendelkezésre álló kéziratokból. 1526-ban a toulouse-i egyetem hallgatójaként jogot tanult. Itt abba a gyanúba keveredett, hogy a protestáns diákok titkos gyűléseit látogatta.

1529-ben Szervét átutazta Németországot és Itáliát Quintanával együtt, aki akkor V. Károly német-római császár gyóntatója volt, a királyi kíséret tagja. 1530 októberében tíz hónapra Bázelbe utazott Johannes Oecolampadius-hoz. Ott-tartózkodása alatt feltehetően egy helyi nyomdában dolgozott korrektorként. Ekkorra már terjesztette saját nézeteit. 1531 májusában Strassburgban találkozott Martin Bucer-rel és Fabricius Capito-val. Két hónappal később kiadta De Trinitatis Erroribus (A Szentháromság tévelygéseiről) című művét, a következő évben pedig a Dialogorum de Trinitate-t (Beszélgetések a Szentháromságról) és a De Iustita Regni Christi-t.

Ezekben a könyvekben Szervét olyan teológiát dolgozott ki, miszerint a Szentháromság gondolata nem bibliai tanításokon alapul, hanem szerinte (görög) filozófusok megtévesztő tanításain. Vezetőként tekintett magára, aki segít visszatérni az evangéliumok egyszerűségéhez, eredetiségéhez és a korai kereszténység gondolataihoz. Részben azt is remélte, hogy a Szentháromság dogmájának elvetésével a kereszténység könnyebben elfogadhatóvá válik a judaizmus és az iszlám számára, mely vallások szigorúan monoteisták.

Hogy ne hívja fel magára az egyház figyelmét műveivel, felvette a Michel de Villeneuve ("villeneuve-i Mihály") álnevet. 1533-ban a párizsi Calvi kollégiumban tanult, ahová később, 1536-ban visszatért orvoslást tanulni. Párizsban tanára volt Sylvius, Fernel és Guinter, aki őt és Vesaliust tartotta legtehetségesebb boncsegédjeinek.

[szerkesztés] Karriere

Tanulmányai befejeztével orvosként dolgozott. Később Palmier vienne-i érsek személyi fizikusa lett, eközben Guy de Maugiron-nál, Dauphiné alkormányzójánál szintén fizikusként szolgált. Mialatt Lyontól nem messze közel 15 évig gyógyított, két Ptolemaiosz földrajzi munkáival foglalkozó tanulmányát adta ki.

(…a szócikk további része lefordítandó…)