Sulgi-himnuszok

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Sulgi-himnuszok, a Kr. e. XXI. században Mezopotámiában uralkodó III. Ur-i dinasztia második királyával, Sulgival (Kr. e. 2094 - Kr. e. 2047) kapcsolatba hozható himnuszok.

Számuk megközelíti a harmincat. A sumer nyelven íródott himnuszokat majd 400 évvel később, az óbabiloni korban ékírásos, gyakran csak töredékesen fennmaradt másolatokból ismerjük, de az eredeti költemények minden bizonnyal Sulgi uralkodása alatt készültek. A himnuszokat az asszírológia az ábécé nagy betűivel (A-Z) különbözteti meg. Két nagy csoportra oszthatóak:

A szigorúan véve az istenhimnuszok műfajába sorolható, valameyik istenhez forduló költemények, melyek azonban a királyért imádkozó vagy azt dicsőítő, nem ritkán a szöveg jelentős hányadát kitevő részeket tartalmaznak. Ezeket a himnuszokat szertartási utasítások tagolják, melyek a kísérő zene jellegével voltak kapcsolatosak, kolofonjuk pedig az ókori írnokok által felállított műfajok valamelyikébe sorolja a művet. Sulgi himnuszai közül 9 tartozik ebbe a kategóriába.

A valódi királyhimnuszok szintén két csoportra oszthatóak: a, a király személyesen szólal meg bennük (önhimnuszok); b, a költemény második vagy harmadik személyben dicsőíti az uralkodót. E himnuszok egyedi, a későbbi királyhimnuszoktól eltérő sajátossága, hogy hosszú, az uralkodó kultikus, katonai vagy egyéb cselekedeteit elbeszélő részt tartalmaznak, amelyet himnikus prológus és epilógus fog közre.

A királyhimnusznak mint műfajnak létrejötte összefügg azzal, hogy Sulgi uralkodásával kezdődően (a Kr. e. XXIV. században uralkodó agadei dinasztia által bevezetett hagyományt folytatva) az uralkodókat istenként tisztelték. Ennek megfelelően a Sulgi-himnuszok egyik fő témája, az uralkodó kiemelkedő katonai, szellemi, tudományos, stb. képességeinek magasztalása mellett, a király és az istenek bensőséges kapcsolatának megjelenítése. A himnuszokban Sulgi Ninszun és Lugalbanda isten fiaként, az uruki epikus ciklusból ismert Gilgames testvéreként jelenik meg. Egyik himnuszában a Gilgames és Agga című ismert eposz történetének egy eltérő hagyománya bukkan fel: itt Gilgames ellenfele Enmebaragesi, Agga apja. Néhány költeményben Sulgi Innin istennő párja a „szent nász" elvégzése közben. Néhány himnuszában Sulgi dicsekszik, hogy maga is elsajátította az írnoki hagyományt, igy ha himnuszait nem is maga írta, hanem megrendelésére udvari költői, végső formájuk kialakításában szerepet játszhatott.

[szerkesztés] Források

A sumer irodalom kistükre (Budapest, 1970)