Siklócsapágy

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A siklócsapágy vagy csúszócsapágy a csapágyak egyik fő típusa a golyóscsapágy mellett, melynél a tengely és a tartófelület csúszik egymáson, általában vékony olaj- vagy zsírréteg közvetítésével.

Tartalomjegyzék

1 A csapágyazásról
2 A siklócsapágy felépítése
3 Biztonság, fejlesztések
- 3.1 Vasútbiztonság
- 3.2 Fejlesztések
4 Források

[szerkesztés] A csapágyazásról

A csapágy az üzem közben ébredő vízszintes, és függőleges erőket közvetíti a kocsiszekrény, és a forgó kerékpár között, a vasúti jármű hordművének első eleme. A tengelyek lehetnek sikló, vagy gördülőcsapágyazásúak, míg a régebbi járműveknél az előbbit, addig az újabbaknál az utóbbit használják. A vasutak a gazdaságosság érdekében fokozatosan lecserélték a siklócsapágyakat, amelyeknél 10-15%-al nagyobbak a súrlódási tényezőből adódó költségek, mint a modernebb gördülőcsapágyaknál, és több karbantartást, kenőanyagot igényelnek. A siklócsapágy előnye az, hogy egyszerű eszközökkel is jó minőségben gyártható és javíható. Legnagyobb hátránya, hogy a siklócsapágyas vasúti kocsit elindítani sokkal nagyobb vonóerőre van szükség. (Ha egy kocsi vízszintes pályán már mozog, egy ember is könnyedén eltolja, de megindítani nem képes). A gördülőcsapágyak nem javíthatók, de gördülési ellenállásuk kisebb.

[szerkesztés] A siklócsapágy felépítése

[szerkesztés] Csapágycsészék

A csapágycsészéknek csak felső részük van, mivel a tengelycsapra ható függőleges erők mellett elhanyagolhatók a vízszintes, vonó- és fékezőerők.

[szerkesztés] Kenőpárna

A csapot egy kenőpárna keni, ami az alsó feléhez rugókkal van szorítva. A kenőpárna az olajtérből szívja fel az olajat gyapjú szívószálakon keresztül.

[szerkesztés] Csapágyház

A csapágyház további feladata a hordrugó alátámasztása, és a kerékpár vezetése a csapágyvezetékek között. A csapágycsészét korábban bronzból, manapság temperöntvényből, acélöntvényből, vagy sajtolt acélból gyártják. A csészéket csapágyfémmel öntik ki.

[szerkesztés] Biztonság, fejlesztések

[szerkesztés] Vasútbiztonság

Nemzetközi forgalomban az UIC vasútbiztonsági okokból korlátozza a siklócsapágyak használatát. Ezek a korlátozások is arra ösztönzik a vasutakat, hogy a nemzetközi forgalomban résztvevő kocsiparjukben ne legyenek siklócsapággyal ellátott kocsik. A csapágyakat, ha érdemes, kicserélik. Új kocsikat már csak gördülőcsapággyal szereznek be.

[szerkesztés] Fejlesztések

A siklócsapágyas járművek üzembiztonságának (hőnfutás csökkentése) fokozása végett kifejlesztették a mechanikus kenésű csapágyakat. Ezeknek a csapágyaknak az egyik típusa az Isothermos csapágy. Ez a csapágy rendelkezik egy a tengelyvégre szerelt forgó lapáttal, ami a tetejére szórja az olajat, ahonnan az kenőfuratokon át jut a tengelycsapra. Az így létrejövő olajcirkuláció a fordulatszám (sebesség) növekedésével egyenes arányban nő, így nagy sebességen is jó siklási viszonyokat eredményez a csapágyban. Ezt a csapágytípust a MÁV V43-as típusú villamos mozdonyainál is sikeresen alkalmazzák.