Sepsiszentgyörgy

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Sepsiszentgyörgy (románul Sfântu Gheorghe): város a mai Romániában Kovászna megyében. Háromszék legjelentősebb városa egyben székvárosa, 1876 és 1918 között Háromszék vármegye, 1968-óta Kovászna megye székhelye. 1880-ban Szemerját csatolták hozzá, ma Kilyén, Szotyor és Sugásfürdő is ide tartozik. 2002-ben 61 512 lakosából 46 121 magyar és 14 131 román volt.

[szerkesztés] Fekvése

Brassótól 33 km-re északkeletre az Olt két partján fekszik.

é. sz. 45°52′0’’ k. h. 25°46′60’’

[szerkesztés] Nevének eredete

Nevének első része arra utal, hogy az itteni székelyek Szászsebes környékéről valók, 1224 és 1252 között költöztek mai lakóhelyükre. Utótagját Szent Györgynek szentelt templomáról kapta. A román ’’Sfântu Gheorghe’’ (= Szent György) a magyarból való.

[szerkesztés] Története

Területe már az őskorban lakott hely volt, melyről a Gémvárán, az Őrkőn, Bedőházán és az Avasalján feltárt leletek tanúskodnak. Az Epres-tetőn dák temetkezőhely, a vártemplom területén 10. századi telep maradványai kerültek elő. A mai várost 1332-ben ’’Sancto Georgio’’ néven említik. Már korán vásártartási jogot szerzett, melyet 1520-ban II. Lajos kibővített. 1417. április 28-án Zsigmond király is meglátogatta, ő emelte városi rangra is. 1461-ben mezővárosként említik. A református templom elődje egy középkori, Szent Györgynek szentelt plébániatemplom volt. Erre épült a 14.-15. században a mai templom, melyet Daczó Pál 1547-ben templomerőddé építtetett át, ekkor készült a belsővár fala is. Külső erődöve valószínűleg 17. századi volt, a 20. század elején bontották le. 1658-ban a tatárok, 1661-ben a törökök vették be, falait 1728-ban, és 1738-ban földrengés pusztította, tornya leomlott és 1761-ben újjá kellett építeni. 1802-ben a földrengés a templomot is megrongálta, harangtornya ismét leomlott, mai tornya 1829-ben épült. A vártemplom cintermében több 48-as honvédtiszt sírja található. 1848. november 16-án a vármegyeházán gyűlt össze Háromszék Honvédelmi Bizottmánya, itt mondta Gábor Áron híres szavait: „Lészen ágyú”. 1849. július 5-én határában vívta Gál Sándor kicsiny csapata élethalálharcát a többszörös orosz túlerővel. Sírjuk a Gidófalva felé vezető út melletti halom alatt van. A hagyomány szerint itt végezték ki Bartalis Ferenc és Váradi József székely mártírokat, a Makk-féle összeesküvés résztvevőit. 1910-ben 8665 lakosa volt. 1992-ben 68 359 lakosából, 51 073 magyar és 15 994 román volt.

[szerkesztés] Látnivalók

Református temploma középkori eredetű, egykor erődfal övezte.
A Szent József római katolikus templom egy 1786-ban épített kis templom helyén 1835-ben épült, 1895 és 1902 között teljesen megújították.
1868-ban a római katolikus temetőben a Bogdán család kis kápolnát építtetett. Itt van Tuzson János 48-as honvédőrnagy sírja is.
A városban áll a Székely Nemzeti Múzeum Kós Károly tervezte 1912-13-ban épített épülete. A múzeumot 1879-ben alapították.
Az egykori vármegyeháza 1832-ben, a Városháza 1854-56-ban épült.
A színház 1868-ban épült.
A Mikó kollégium 1866 és 1876 között és 1892-ben épült.
A 48-as oroszlános emlékművet 1874-ben avatták.
Unitárius temploma 1990-91-ben épült.
Ortodox székesegyháza is van.
Új református temploma 1996-ban épült.
A Debren-patak völgye felett emelkedő Gémvára őskori földvár lehetett, a bronzkorban is lakott hely, valószínűleg a török korban pusztult el.
A Debren-patak jobb oldalán emelkedő Őrkő nevű sziklacsúcson egykor őrtorony, vagy kisebb erődítmény állott, mára nyoma sem maradt.