Schlägli szójegyzék
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Schlägli szójegyzék, a Besztercei szójegyzékkel nagyjából egykorú, s vele tartalmilag is jórészt egyező magyar nyelvemlék. 1890-ben fedezte fel a schlägli (Ausztria) premontrei rendház könyvtárában Gottfried Vielhaber könyvtáros. A mű ma is a rendház tulajdona.
Ez a latin-magyar szójegyzék 14 negyedrét oldalom mintegy 2140 magyar szót tartalmaz. Úgy tartalmára, mint beosztására megegyezik a Besztercei szójegyzékkel, azonban mind magyar, mind latin írása és ortográfiája összehasonlíthatatlanul jobb nála, ennélfogva a másik korabeli szótár pontos megértéséhez, értelmezéséhez is elengedhetetlen. A Besztercei szójegyzékben elő nem forduló szócsoportjai a következőek:
Isten és a világegyetem, időjárás, testrészek, lelki és testi tulajdonságok, egyházi és világi méltóságok, hangszerek és játékszerek, betegségek, mesterségek szavai, igék, melléknevek és számnevek.
A szójegyzék eredetileg egy „Hortularium"-nak nevezett latin kézirathoz volt csatolva, amely egy latin szótár latin magyarázatokkal. E mű 1420 és 1433 közt készülhetett, a hozzáfűzött majd későbbismét elválasztott szójegyzék korábbi: az 1400 és az 1410-es évek közé datálható. A rajta látható törlések, illetve íráshibák arra utalnak, hogy e szójegyzék -a Besztercei szójegyzékhez hasonlatosan- másolat, s nem eredeti gyűjtemény.
E gyűjteményben is számos mára kihalt szó található, melyek helyett ma szláv szavakat használunk: „verő" (kalapács), „ágas", „kőláb" (oszlop), „álltetem" (állkapocs), stb.
[szerkesztés] Források
Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig (Budapest, 1894)
Based on work by