Sar tamhári
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Sar tamhári, (akkádul: A csata királya), akkád irodalmi mű. Tárgya Sarrukín agadei király (Kr. e. XXIV. század második fele) kis-ázsiai hódítása, s ennyiben hiteles tényeken alapul. Az elbeszélés a hódítás körülményeit regényes cselekménybe öltözteti. Sarrukín kereskedőket küld Kis-Ázsiába, ám Purushanda -a hettita forrásokból is ismert város- királya, Núr-daggal akadályozza tevékenységüket. A kereskedők emiatt panaszt tesznek a királynál, aki hadserege élén maga tisztázza a helyzetet. A költői erejű prózai elbeszélés halmozza a csodás, rendkívüli -már-már mesei- elemeket, jócskán eltúlozza a valóságban is nagy távolságot, nagy élvezettel említi az út nehézségeit, vonzó állomásait (például az arany- és lazúrkővel borított földet); mindez Sarrukín vitézségét és világhódító erejét van hivatva magasztalni.
Az elbeszélés maga a Kr. e. II. évezredben keletkezett, anyagát tekintve rokon a sarrukín-hagyomány más darabjaival (Sarrukín-krónika, Sarrukín születési legendája), s toposzokat kölcsönzött a Naram-Szín-krónika költői szövegeinek. Töredékei Mezopotámián kívül is előkerültek, így Egyiptomban (Tell Amarna és a hettita fővárosban (Bogazköy). A mű az akkád irodalom egyik főműve volt, a mezopotámiai irodalmi hagyomány több változatban is ismerte.
[szerkesztés] Források
A sumer irodalom kistükre (Budapest, 1970)
Based on work by