Sajátmozgás
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A csillagok sajátmozgásán az ekliptikához viszonyított pozícióváltozásokat értjük, amely több évszázados vagy évezeredes időskálán érzékelhető.
Edmond Halley 1718-ban rájött arra, hogy több csillag éggömbi pozíciója eltér a régebbi, antik katalógusok feljegyzéseitől. Ezt az eltérés a Procyon, a Szíriusz és az Arcturus esetében volt jelentős. Halley megállapította, hogy a közel 2000 eltelt év alatt ezeknek a csillagoknak az ekliptikához viszonyított pozíciói jelentősen megváltoztak.
T. Mayer csillagász 1760-ban további csillagok esetében figyel meg jelntős pozícióváltozást. Ma már külön katalógusok vannak a csillagok sajátmozgására (sajátmozgás-katalógusok). Napjainkban több, mint 300 ezer csillag pontos sajátmozgását ismerjük.
Csillag | látszó fényesség | sajátmozgás ( "/év ) | pozíciószög (o) |
---|---|---|---|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A sajátmozgás jelölése mű, mértékegysége ívperc/év vagy ívmásodperc/év.
A legnagyobb ismert sajátmozgást az ún. Barnard-féle Nyílcsillag mutatja, amelyik egyben a második hozzánk legközelebb eső csillag, ha az Alfa Centauri rendszert egynek tekintjük. A Barnard csillag távolsága 5,9 fé és 180 év alatt egy teljes holdátmérőnyi (0,5o utat tesz meg az égen.
A Doppler-effektusnak köszönhetően megállapíthatjuk egy csillag radiális (látóirányú) sebességét, vagyis azt a sebességet amivel az adott csillag távolodik vagy közeledik hozzánk. Pozitív radiális sebesség távolodásra, negatív radiális sebesség pedig közeledésre utal. A sajátmozgás és a radiális sebesség ismeretében megállapíthatjuk a csillag térbeli mozgását. Mivel azonban a sajátmozgás csak a látóirányra merőleges tényleges mozgás éggömbi vetülete, a tényleges sebesség ebből csak a parallaxis, azaz a csillag távolsága ismeretében számítható ki.